Megjött a tavasz ide is, mert
1) nyílnak az ibolyák és virágoznak a mandulafák meg a sombokrok;
2) ki mertem vinni a bazsalikompalántákat a napra;
3) ma elmentem egy szezonnyitó-állapotfelmérő-esőváró futásra a 6 km-es körömre (134 m szint). 43 perc alatt futottam kényelmesen, ami 7.10-es átlagra jön ki: ez egy egész perccel jobb, mint amikor legelőször mentem futni tavaly júniusban (vagyis nem kell teljesen elölről kezdenem az edzést, ami jó), viszont kb. fél perccel rosszabb, mint amiket nyár második felében és ősszel futottam (vagyis azért van még hova visszatornázni magam). Összességében azért elégedett vagyok vele, nem fulladtam ki, nem állt be a lábam, az emelkedők nagy részét is tudtam élvezni, és nem jött vissza a térdfájásom se. Szóval keep it up, jó lenne hetente legalább kétszer elmenni (és hosszabbakat futni - megint úgy éreztem, hogy a végére kezdek belejönni, de a fájós térdem miatt nem mertem egy 10+ km-es távval indítani).
Hétvégén voltam fent Budapesten, sokkot kaptam a plakátrengetegről*, kávéztam a középső húgommal, aztán Ironladyéknél aludtam, beültünk vacsorázni egy görög kajáldába, és tök jó volt (egy ideje nagy élmény, ha nem nekem kell főzni, néha jól esik :D) és jót beszélgettünk a világ dolgairól. Ironladyvel egy ideig kollégák voltunk, közben valahogy összebarátkoztunk, aztán jártam hozzá edzésre, amíg Budapesten laktunk, ő segített nekünk költözni, és utána is tök sokat jártak itt Masszőrrel - egészen amíg meg nem vettek egy telket innen 50 km-re, mert azóta értelemszerűen inkább oda járnak (vagy oda se, mert folyton csinálnak valamit). Szóval volt egy pár év, amikor elég közel voltunk egymáshoz, Budapesten heti egyszer együtt vacsiztunk edzés után, a covid első évében nyáron havonta többször is jöttek látogatóba és sokszor skypoltunk is. De egy ideje sokkal kevesebbet beszélgetünk, és most jól esett kicsit visszazökkenni a régi kerékvágásba, még ha sok minden változott is.
Vasárnap elmentem egy gombatermesztős workshopra, és megint totál fellelkesültem a gombák meg gombatermesztés iránt, most már tényleg bele fogok vágni a dologba.
Lina hazament Franciaországba személyit csináltatni, de előtte eljött még egy magyar órára is, és kérte, hogy házi feladatot is adjak neki. Kicsit sajnálom, mert mindig tökre várom ezeket a hétfői alkalmakat, nagyon izgalmas ez a magyartanítás. Remélem gyorsan megcsinálják azt a személyit. :D
A mai felismerésem amúgy az volt, hogy a magyarban csak a "lenni" igének van jövő ideje (vagyis biztos van a többinek is, csak azokat nem használjuk).
*máskor is szoktam, de ez most durvább volt a szokásosnál - remélem a
választások után pikk-pakk leszedik a választási plakátokat, a
kormányinfós cuccok eggyel kevésbé zavarnak, bár nem bánnám, ha nem O1G OV fejét kéne néznem minden második hirdetőoszlopon, amikor véletlen fent járok
Most azon gondolkozom, hogy igaz, régies, de az -and/-end végződés nem egy ilyen kihalt jövőidejű igealak akar lenni? Mint amikor a Gyalog galoppban mondják, hogy "eldobandod te az antióchiai szent gránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend." De nem biztos. Lehet, hogy ez inkább csak passzív felszólítás. (Még jó, hogy magyar szakos diplomám van, oszt' fogalmam sincs semmiről.) (De azért a Monty Pythonokat még mindig fejből tudom.)
VálaszTörlésA gombákhoz sok sikert, majd informálj bennünket arról, hogy halad a tenyészet!
Hát, tőlem lehetséges, fogalmam sincs. :D Majd ha eszembe jut, este megkérdezem Gugli barátunkat, ő biztos tudja, mit használt a magyar nyelv régen jövő időként (legalábbis gondolom, hogy azért valami volt).
TörlésKöszi, majd beszámolok! :)