Annyi mindent tudnék mondani erről a meséről, de most inkább csak azt mondom, hogy az elmúlt egy hónapban kismilliószor meghallgattam Luisa és Isabela dalát (meg kicsit kevesebbszer Brunóét is), és bár mindkettő mélyen megérintett, már első hallásra is, én a Luisa-csapatot erősítem. Ma megint majdnem elsírtam magam rajta, pedig tök jó napom volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ez a mai borongós idő eléggé passzolt a hangulatomhoz. Reggel egy 40 perces őszi napéjegyenlőség (ezt a szót hogy kell írni??) jógával kezdt... -
Még mindig meg vagyok fázva, sőt, így estére egészen vacakul lettem, ami önmagában is elég emlékeztető arra, hogy ősz van, és le kéne egy ki... -
László Noémi: Még Még nem tudom, mi van, mi nincs velem. Körülölel a világegyetem. Hiába rozsdarémek otthona, mint pille, könnyű, mint ken...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése