honnan tudom, hogy nem vagyok jól

Elképesztően nehezemre esik egyszerre egy dolgot csinálni, vagyis pontosabban mondva befejezni azt, amit elkezdtem, és nem belekapkodni mindenbe, ami épp eszembe jut. Az olyan rutinfeladatok, mint a kiflitészta begyúrása, a takarítás vagy a mosogatás, hirtelen kihívássá váltak. Pénteken Kertésznél aludtam, ami nagyon jó volt, elfogyott egy üveg bor meg egy fél üveg sherry és hajnali fél egyig beszélgettünk. Szombaton együtt nyomtunk le egy rendezvényt, és bár hatalmas segítség volt, hogy jöttek önkéntesek is, így is sok emberrel kellett beszélnem, sokszor kellett ugyanazt elmondani, és nem mindenkivel voltam kedves, ami miatt utólag kicsit rosszul érzem magam, de egyszerűen nem tudok mit kezdeni már azzal, hogy az emberek egy kib.szott Facebook esemény szövegét nem képesek elolvasni és értelmezni. Kezdek belefáradni ebbe.

Kertész megnyugtatott, hogy az ázsiai káposzták és a saláták nem fognak beledögleni, ha kint tartom őket, viszont most elkezdtek kicsírázni a bazsalikomok, és fogalmam sincs, hol fogom tartani őket, amíg megjön a tavasz.

A hüvelykujj-tikkelésem elmúlt (azt hiszem), viszont elkezdett remegni a kezem, és indokolatlanul gyakran ejtek le / rúgok fel dolgokat, és nagyon nehezemre esik bármi szakmai jellegű dolgot írni. Néha bevillan Alexi Murdoch Breath című száma, amit még tizenévvel ezelőtt úristen hallottam először a Stargate Universe első évadának elején (talán az első részben volt, nem tudom), és nagyon megragadt bennem. Magát a sorozatot amúgy nem annyira szerettem, csak a második évad közepéig néztük az akkori fiúmmal, de ez a szám azóta is velem van. (A YouTube-os kommentekből úgy látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. :D)

Szóval nem vagyok annyira jól, de amikor ez eszembe jut, akkor mindig eszembe jut az is, hogy ha 7-8 évvel ezelőtt vagy kamaszkoromban történik ugyanez, akkor szerintem egyszerűen lefagytam volna, és képtelen lettem volna a holnapra gondolni és bármit csinálni. Szóval ahhoz képest nem vagyok annyira rosszul sem.
Lehet, hogy egyszerűen csak újra meg kell tanulnom együtt élni a szorongással?