Tegnap reggel végre rávettem (volna) magam, hogy elmenjek futni. Felkeltem időben, összekaptam a futócuccomat és még a felhős reggel sem rettentett volna el.
Erre öltözés közben érzem, hogy fáj a térdem.
Ha valaki nálam lelkesebb és/vagy hardcore-abb, akkor biztos elmegy fájós térddel is futni, de nem akartam most kockáztatni, hogy rosszabb legyen, mert elég sok kerti munka van, amihez elég sokat kell járkálni. Gondoltam, estére elmúlik. Nem múlt el. Most már tényleg alig bírok járni. Annyira ugyanis nem voltam elszánt, hogy a frissen kapott eperpalántákat ne ültessem el. Valószínűleg eredetileg is a keddi guggolás meg az ágyáskészítés viselte meg a térdemet. Meh. Na mindegy, majd lesz valami, aztán majd visszatérek a futáshoz.
További szívfájdalmam, hogy (megint?) elért minket a Nagy Liszthiány: a Sparban egy darab liszt sem volt (csak tönkölyliszt, de nem azt szoktam használni), a Lidlben meg még annyi sem. Mondjuk úgyis rendelni akartam nagyobb kiszerelésben, hogy ne kilónként kelljen venni minden héten, hát most itt a remek alkalom erre. Viszont ma vettünk a piacon egy csokor nárciszt, annak örültem.
Aztán meghívott minket Bábmester kelkáposzta főzeléket ebédelni, úgyhogy kivételesen máshol ebédeltünk! Két héten belül ez már a második alkalom. Csodajó volt, utána megittunk egy pohár vörösbort, kaptam még eperpalántákat és emeletes hagymákat Szövőnőtől, és utána jött a térdem szempontjából végzetes kiültetés. De hogy valami jót is mondjak a kertről, a rukkolapalánták, a mángoldpalánták és a napraforgópalánták olyan szépen nőnek, hogy mindig mosolyognom kell, ha rájuk nézek. Elkezdtek kikelni a paradicsomok is (fogalmam sincs, mit fogunk csinálni ennyi paradicsommal) meg a padlizsánok is (szintén), és egy gyenge pillanatomban elhatároztam, hogy krumpliágyást is csinálok, hogy ha tényleg beüt az infláció, akkor legalább krumplink legyen. Az internet kollektív bölcsessége szerint 25 négyzetméteren elvileg bőven meg tudom termelni kettőnk krumplifogyasztását. Elvileg. Mindenesetre egy hónap múlva valószínűleg az ásóvilla lesz a legjobb barátom. Feltéve, hogy megjavul a térdem.
Kicsit még mindig hullámvasutazok, vannak órák, amikor annyira szétszórt vagyok, hogy nem is értem, mi történik velem/körülöttem. De most már azért nagyjából kezd stabilizálódni a helyzet. A kert sokat segít. Meg az is, hogy minden nap olvasok egy kicsit és addig sem a Facebookot nyomkodom. De nem bánnám, ha mondjuk az időjárás eldönteni, hogy milyen évszak lesz a következő két hétben, és tartaná magát hozzá. Esetleg eshetne egy kis eső, mert nekünk megint nem jutott. A hét elején már azon gondolkoztam, hogy fene a krumpliba, fügekaktusz dugványt kéne szerezni valahonnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése