Ahh, hát olyan szívesen írnék néha az egyesületi munkámról konkrétumokban, de szeretném megőrizni a látszólagos anonimitásomat, úgyhogy nem lehet. 

Inkább arról írok, hogy tegnap elpalántáztam egy csomó mindent. Fogalmam se volt, hogy mennyi palántázóládát érdemes rendelni, úgyhogy rendeltem valamennyit.
Nyilván nem lesz elég.
De az van, hogy muszáj lesz elégnek lennie, mert nagyon fogy a pénzem, és még mindig nem tudom, miből fogom visszatornázni a tartalékaimat. Illetve hát van egy pár ötletem, amikről meg vagyok győződve, hogy vissza tudják hozni a befektetett pénzt, csak egyedül nekem lassan mennek az ilyen nagyobb vállalkozások.

Elég bénának érzem, hogy mindenkinek arról panaszkodok, hogy mennyi dolgom van, de valójában semmivel nem haladok (a palántázáson kívül). Minden nap van időm blogolni például. Ez akkor szokott bekövetkezni, amikor nem tudok prioritási sorrendet felállítani, és csak belekapkodok dolgokba, aztán átugrok a következőre. Jobb esetben így is lehet haladni, de most egy csomó írnivalóm lenne, az viszont csak úgy megy, hogy leülök és rákoncentrálok. Na, ez most nem megy. Úgyhogy bevezettem megint egy légzésmeditációt nap elejére/végére, az egy kicsit segít a helyzeten.

Kedden gyömbéres-sörös kenyeret sütöttem, nem lett tökéletes, de sütöttem már rosszabbat is. Építettem mini fóliát az egyik palántázótálcának is, amiben meglepően gyorsan kicsíráztak az ázsiai káposzták és a saláták, hogy ki tudjam vinni őket a napra (itt nagyon kevés fény van bent). 

Megmutatom a bögrémet meg a füzetkémet, egészen elégedett vagyok velük (jó, a bögrével nem teljesen, de legalább használható):