meh?

Úgy volt, hogy pénteken felmegyek Pestvárosba, elmegyek állásinterjúra, masszázsra, Decathlonba, fonalboltba, könyvtárba, Edigitalba, és még találkozom is egy barátnőmmel, szombaton pedig elmegyek Kertészhez és megtanulok gombát oltani. Ezekből semmi nem valósult meg: pénteken arra ébredtem, hogy váratlanul megjött a menstruációm, úgyhogy először a gombaoltást meg a masszázst mondtam le, egy órával később meg annyira elkezdtem szédülni, hogy minden mást is, mert semmi kedvem nem volt kóválygó fejjel vonatra ülni és a városban mászkálni. Délutánra még hányingerem is lett, majdnem az egész napot végigaludtam.
Néha elő szokott fordulni, erős frontváltáskor főleg, de még sose jött ilyen rosszkor. Mindenesetre ez van; az állásinterjúnál nagyon kedvesek és megértőek voltak, jövő héten online bepótoljuk (kicsit bűntudatom is van, mert már nagyjából eldöntöttem, hogy nem akarok most ott dolgozni, de pár évvel ezelőtt ez lett volna az álommunkám, úgyhogy egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy meg se próbálom az interjút). Szombaton is elég gyenge voltam még, egész nap ültem a babzsákfotelben és horgoltam, mára pedig szerencsére rendbe jöttem (ami jó, mert a holnapi nap húzós lesz agymunka szempontjából). Bár a kovászt mondjuk elfelejtettem kivenni a hűtőből, úgyhogy csak kedden fogok sütni, de ezt még betudom a hétvégének.

Voltunk a héten vért adni, idén én jártam jobban (tavaly majdnem elájultam, amikor már csak egy pici hiányzott), kinyittattam az ablakokat és megkértem, hogy hadd vehessem le a maszkot (cserébe az egyik vérvevő néni beszólt, de mivel sikeresen zárult a véradás, túltettem magam rajta). Fiúnak viszont valamit nagyon elrontottak, sokáig is tartott meg nagyon fájt is neki, sőt, még mindig fáj, és tegnapra belilult az egész alkarja... remélem legközelebb majd megint meg se kottyan egyikünknek se, mint legelső alkalommal, két éve. Így aztán egy élmény volt csütörtökön a lasagne-sütés: későn kezdtem el, Fiúnak meg aznap még nagyon fájt a karja, úgyhogy majdnem mindent egyedül csináltam, ráadásul nem is volt itthon lasagne-tészta, úgyhogy még csalni se lehetett (és természetesen pont aznap adta fel a tésztagép, úgyhogy kézzel kellett kinyújtanom). De a végeredmény most is nagyon jó lett. Utólag mindig megéri a szenvedést (ami főleg a répa- meg zellerreszelés szokott lenni, a többi nem olyan vészes).

Ma sétáltam vagy két órát a kutyával, megnéztük a szomszéd falunál a befagyott tavat, délután meg megint horgoltam, aztán kimentünk focizni a kutyával, és egy ponton megjelent a husky haverja, aki már állítólag órák óta csatangolt a faluban. Beengedtük a kertbe, hogy ne csatangoljon tovább, egy órával később jöttek érte, addig meg játszottak egy kicsit. 

Most meg aludnom kéne, de túl rövid volt ez a nap (is).