visszatekintő

10 éve épp életem első vizsgaidőszakát nyomtam Szegeden, valamint életem első és nagyon fájdalmas szakítása előtt álltam, csak még nem tudtam róla.

9 éve még Szegedre jártam biosz szakra, de január elején épp leléptem két hétre egy norvég farmra. Életem egyik legjobb döntése volt, és nagyon sajnálom, hogy nem mentem vissza, amíg még lehetett. Etettem kecskéket, gyűjtöttem tengeri moszatot, ellopták a bankkártyámat, kajakoztam a fjordban és majdnem lekéstem hazafelé a repülőt.

8 éve már ott hagytam a bioszt, de még nem tudtam, mi lesz velem. Mindenesetre két hónapra kiutaztam Törökországba, minden reggel a müezzinre keltem, sokat játszottam szír menekült gyerekekkel, ittam salepet, megtanultam kicsit törökül és rengeteget stoppoltunk.

7 éve még a gödöllői koliban laktam, és leginkább a mezőgazdasági géptan vizsgámra tanultam a kib.szott traktorokat, trágyaszórógépeket, fűkaszákat, a kombájnt meg egyebeket.

6 éve Zuglóban laktam, még nagyban EVS-koordinátorkodtam, és egészen azt éreztem, hogy sínen van az életem. Legalábbis nem utáltam.

5 éve Szlovéniában voltam és még nagyban tépelődtem rajta, hogy vissza akarok-e majd költözni nyáron vagy sem (spoiler: visszaköltöztem).

4 éve megint Zuglóban laktam Könyvtárossal, Szinkronszínésszel meg a két cicával, lelkesen jártam kalarizni meg táncolni, tanultam a vizsgákra és épp új helyen kezdtem az EVS-koordinátorkodást.

3 éve Fiúval laktunk a Corvin-negyed mögött egy tizenhatemeletesben, már közel egy éve. Vagyis közel egy éve nem tudtam aludni, iszonyúan szorongtam, kimerült voltam, és csak reménykedni tudtam benne, hogy ennek hamarosan vége, ugyanis ilyentájt jöttünk a faluba házat nézni.

2 éve már itt laktunk - Mérnökék épp átköltöztek a másik házba, Lakótárs pedig még Győrben élt, úgyhogy ketten voltunk (meg a kutya). Éppen nagy érzelmi viharokon mentem keresztül, meg a szokásos év eleji dilemmákon, hogy mit tartsak meg a tevékenységeim közül, és miről mondjak le, hogy idén ne terheljem túl magam. Akkor épp sorozatszövegeket fordítottam és az egyesületi munkámért is kaptam fizetést.

1 éve már itt volt Lakótárs is, már épp nem voltunk nagyon összeveszve, de még tartottunk a két lépés távolságot. Végre volt saját szobám. A 15 helyett 30 órában dolgoztam (ennek nem örültem nagyon), még lejártam lapátolni a házhoz, és még hittem benne, hogy belátható időn belül be fogunk költözni.

Idén még mindig itt lakom, lelkesen horgolok, épp nincs fizetős munkám, viszont kibékültünk Lakótárssal. Megint durván túlvállaltam magam, meglátjuk, mi lesz.

Jövőre ilyenkor Lappföldön szeretnék lenni.