Nem tudom, mi van mostanában velem, de iszonyúan elfáradok mindenféle társasági interakciótól. Mondjuk a héten viszonylag sok minden volt, hétfőn este két (!) Zoomos megbeszélésem volt egymás után - hattól negyed tízig a képernyőt bámultam, azt hittem, kifolyik a végére a szemem. Aztán itt volt egy pár napot egy ismerősünk, aki a covid elején önkénteskedett egy pár hónapot a faluban, és összebarátkoztunk és most visszajött látogatóba. Kedden egész nap együtt dolgoztunk, aznap szinte nem is voltam egyedül, este pedig átjöttek Mérnökék is a Babával. Szerda este lementem a műhelybe horgolni, ott is voltunk hatan-heten (ebből ráadásul három gyerek). Csütörtökön piac, aztán egytől kb. fél hétig E-éknél voltam, ebből kb. két és fél óra holtidő volt, de a maradék időben három önkéntest interjúztattunk, ami izgi, de közben azért mégis fárasztó. Utána megittunk még egy valamit (én teát) Lakótárssal és Fiúval. Ma délelőtt online állásinterjún voltam (hárman kérdeztek), aztán elmentünk kutyát sétáltatni Zongoratanárral, délután pedig megtartottuk a sütiklub első alkalmát Lakótárssal és Gépészmérnökkel.
És most úgy érzem, hogy semmit nem akarok, csak csendet és hogy ne kelljen senkire figyelnem.