Szörnyen lassan telnek ezek a decemberi napok. Ez a pofáraesések éve, vártam nagyon az őszt is meg a telet is, de a kuckózás meg a tervezgetés helyett csak szorongok és egyre magányosabbnak érzem magam. Néha szeretnék inkább a kutyánk lenni. Mondjuk ő meg nem tudja magáról, hogy milyen jó dolga van, szóval biztos az se lenne az igazi. Meg kutyaként nehéz kiflit sütni.

Akkor lehet, hogy csak Finnországban kéne töltenem a teleket.