azért

Persze azon kívül, hogy általánosságban kicsit meg vagyok zuhanva, jó dolgok is történnek. Múlt héten pl. kétszer is voltunk együtt sétálni a kutyával (és csak az egyik fulladt sárdagonyázásba) és kipróbáltuk a másfél éve porosodó Fesztávot (pont előző nap gondolkoztam rajta, hogy eladom, mert úgyse fogunk már játszani vele). Amikor felmentem Budapestre, nem csak az derült ki, hogy elhagytam a könyvtári könyvet, hanem megvettem a Fiú karácsonyi ajándékát, elmentem az Ázsia boltba (és nagy önuralomról téve tanúbizonyságot nem költöttem el az összes nálam levő készpénzt), valamint kivettem a könyvtárból a Csukaátkot, amire nagyon kíváncsi vagyok, illetve a Hősök és pimaszokat, amit meg már régóta terveztem elolvasni. Gyorsan át is pörgettem, és egyrészt nagyon tetszettek a beválogatott mesék, mondák, másrészt pedig abszolút tudok azonosulni Csenge kamaszokhoz való hozzáállásával, én is imádok ezzel a korosztállyal dolgozni, és olyan jó volt végre ezt látni, nem pedig az úgyse érdekli őket semmi és csak a telefonjukat nyomkodják-típusú hozzáállást. Kedvem is támadt megint mitológiát olvasni. Aztán Kertésznél aludtam (két napot is, pedig eredetileg csak egyet terveztem), aki egyrészt az egyik kedvenc munkatársam, nagyon jókat szoktunk beszélgetni, másrészt meg mindig iszonyú jó kajákat kapok nála. Most is volt hagymaleves, zöldséges lasagne meg reggelire körtés zabkása, nyami. Szerdán meghívott egy pisztáciás croissant-ra a telki Kovászdában (és úristen, ezt én is fel fogom venni a repertoáromba, ha megtanulok stabil minőségű croissant-t készíteni), aztán meg segítettem neki egy kicsit az új telken: kimértük a kertet meg szemetet szedtünk. A "minőségi együtt töltött idő"-ről a legtöbb embernek azt hiszem nem az jut eszébe, hogy műanyagszemetet, üvegtörmeléket és azbesztpalát talicskázni a bokáig érő sárban, de én ebből a szempontból ilyen furabogár vagyok, és rohadtul élveztem ezt a részt. Aztán megjött Király Ági fermentálós könyve is, amit eredetileg karácsonyra rendeltem magamnak, de persze nem bírtam megállni, hogy ki ne nyissam, szóval már el is tettem egy adag csípős-savanyú retket a könyv alapján. Meg kinyitottam egy lilahagymát és egy répát, amit még november közepén tettem el, azok nagyon finomak lettek. Remélem hamarosan a kimcsi is ehető lesz! Amikor még úgy volt, hogy lesz adventi vásár a faluban, készítettem maradék papírokból szép kis karácsonyi kísérőkártyákat, hogy legyen mit kiraknom, de aztán beütött a covid a faluban is, és lemondták a vásárt (amit annyira amúgy nem is bánok, mert már egyáltalán nincs kedvem emberek közt lenni). Kaptam egy fordítást is, a téma nem túl vidám, viszont nagyon érdekes, szóval szívesen csinálom.

Ilyenekbe próbálok kapaszkodni, de azért eléggé rosszul érint, hogy tíz fok van és nincs hó. Tudom, nem szabadna, hogy az időjárás befolyásolja a kedvemet, de az a helyzet, hogy nekem már azelőtt klímaszorongásom volt, hogy ezt a szót kitalálták volna, úgyhogy nem várom el magamtól, hogy kitörő örömmel fogadjam az egyre melegebb teleket.