Pár napja kiraktam egy bejegyzést, amiben leírtam, hogy mennyire feszült vagyok és ideges a világ állása miatt, aztán rájöttem, hogy nem akarok célkeresztbe kerülni, és kitöröltem. Éljen a cancel culture.*
A hangulatomról annyit, hogy ma reggeli után nem bírtam felkelni a székről, csak ültem és sírtam a nappali közepén vagy egy órán keresztül. Mire feljöttem Budapestre, már javult a helyzet, de nem dobott a hangulatomon, amikor kiderült, hogy elhagytam egy könyvtári könyvet.
*Mentségemre legyen mondva, élőben szíves(ebb)en beszélgetek meg vitázom ezekről a dolgokról, de online, ismeretlen arcokkal nem megyek bele ilyen témákba.
Csak az elejét láttam annak amit írtál, de már hiába kattintottam rá. Viszont bölcs vagy. Csak azt sajnálom, hogy az ember nem írhatja ki tabuk nélkül a gondolatait, mert különben valaki egyből betalálja. Remélem, az, hogy kiírtad a mondandódat, könnyített rajtad egy keveset, még ha végül vissza is vontad a bejegyzést. Mert végül is ezért blogolunk... Nem azért, hogy másoknak tetsszen.
VálaszTörlésNem bölcsességnek mondanám, hanem következetességnek, ugyanis ezt a szabályt már évekkel ezelőtt meghoztam magamnak. Úgy gondolom, hogy a nyilvános blogolással együtt jár ez a fajta kitettség, és cannak témák, amikkel kapcsolatban vállalom az online vitát, meg vannak olyan témák, amikben nem, és az ideológiai viták az utóbbi kategóriába tartoznak. Van egy titkos blogom, ahova mindent kiírhatok, mert senkinek nincs hozzáférése, ezeket a témákat megtartom oda meg az élő beszélgetésekbe, ahol könnyebb belőni, hogy egyáltalán kivel érdemes vitatkozni, kivel nem, és ki trollkodik. Ide meg olyan dolgokról írok, amiket még a trollokkal is szívesen megosztok, ez ilyen önvédelmi mechanizmus. :))
TörlésÓ, te. :'( Sajnálom, hogy így érzed magad most. Online ölelést fogadsz? Remélem, hamar jobban leszel. <3
VálaszTörlésKöszönöm! Azóta jobb egy kicsit, de azt hiszem ez egy ilyen időszak - szeretnék bekuckózni, de nem lehet, és ez eléggé meg szokott viselni...
Törlés