Megint Tallinnban vagyok. Megint az utazós napon van napsütéses idő. Meh.

Furcsa, hogy a végéhez közeledik az itteni tartózkodásom. Mindig furcsa visszamenni, miután hozzászoktam, hogy nem beszélek, hogy nem értem a körülöttem elhangzó párbeszédeket. Pillanatok alatt fel tudom venni a kívülálló szerepet. Letennem sokkal nehezebb. 

De azért most már hiányzik a tevékenykedés, úgyhogy nem lesz rossz visszamenni. Nem rossz ez a nézelődős, gondolkodós, inspiráció-gyűjtős létezés sem, de jó lesz újra hasznosnak érezni magam.