Hiányzik a futás (arról nem is beszélve, hogy megint túl sok kilót mutat a mérleg), szóval már csak ezért is nagyon várom, hogy végre kint legyek. Pénteken az első dolgom lesz elmenni futni (a tengerparton!!!). 

Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy veszek egy új túracipőt magamnak, mert a mostani egyrészt esik szét, másrészt meg nem is kényelmes (örököltem valakitől), úgyhogy nem is nagyon hordtam, és amikor kirándulni megyek, tökre hiányzik egy normális túracipő (mint szeptemberben kiderült, a futócipő nem annyira kényelmes napi 6+ óra gyaloglás esetén).

Holnap megyek fel Pestre. Ma még egy búcsúsétára elmentem a kutyával, szedtem egy kis szegfűgombát meg egy darab nagy őzlábat, a kutya meg végtelenül boldog volt a séta tényétől. Meg ugye nekem se árt egy kis mozgás, azért ezek a benti edzések nem lelkesítenek annyira, meg nem is adják ugyanazt az élményt. (Néha titokban azt kívánom, hogy bárcsak a hegyekben élnénk, ahol a sok a turistaút, és lehet barangolni a környéken, pedig szeretem ám a Tolnai-dombságot is, csak nincs annyi turistaút, mint szeretném.)