Most valahogy rám ült, hogy már csaknem két hete eljöttem otthonról, és még legalább 3, mire visszamegyek.
Már Saaremaa szigetén vagyok, Kuressaaréban. A mai napot kicsit elbaltáztam, egykor ért be a buszom, és már akkor éhes voltam, de annyira gyönyörű felhők úsztak az ég alján, hogy nem álltam neki boltot keresni, hanem rohantam a tengerpartra megnézni (és fotózni) őket. Végül csak 4 körül sikerült ennem, de addigra meg már hisztis voltam, és nem volt kedvem újra útnak indulni.
Kicsit aggódtam először, hogy így szezonon kívül mit fogok itt öt (jó, négy és fél) napig csinálni, de megtudtam, hogy az egész szigeten ingyenes a tömegközlekedés (turistáknak is), úgyhogy inkább az lett hirtelen a probléma, hogy túl sok a lehetőség. Nagyon szeretnék elmenni a Vilsandi Nemzeti Parkba (meg fókákat nézni, csak arra már nincs pénzem), futni egy félmaratont, meg megnézni a vikinges kiállítást a helyi múzeumban. És ezek elvileg mind bele is férnek (sőt), csak ugye tök kiszámíthatatlan az időjárás, és nem tudom mennyire érdemes előre tervezni. Holnap pl. elvileg szép idő lesz, de fogalmam sincs, hogy kéne buszkártyát szerezni (mert a busz természetesen az előtt indul, hogy kinyitna a pénztár). Az elet nagy problémái, tudom.
Igazából tuti jó lesz, bárhova megyek, csak rám tört a fomo.
Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e ilyen hosszú időre eljönni otthonról, mióta leköltöztünk, még nem mentem 10-12 napnál hosszabb útra, most meg csak Észtországban 17 napot vagyok. Kicsit hiányoznak az otthoni dolgok meg emberek (meg persze a kutya), de nagyon sokat töltődöm így egyedül. Csendben, a saját gondolataimmal. Ilyenkor mindig letisztul egy csomó minden, mit a fontos, mivel akarok foglalkozni, mit szeretnék elengedni. Ez otthon nehezebben megy, mert viszonylag zárt közösségben élünk (mármint nem zárkózott, mert amúgy tök nyitott szerintem, minket is pikk-pakk befogadtak, csak ugyanazzal az 5-10 emberrel vagyunk napi/heti kapcsolatban), és így nehezebb kívülről látni magamat meg a nyűgjeimet. Arról nem is beszélve, hogy jó volt az öcsémmel kettesben találkozni.
Szóval amellett, hogy összességében eléggé tetszik Észtország, egy kicsit amolyan zarándoklatként is tekintek erre az utazásra, aminek a végén megint jobban tudok majd otthon lenni.
Nagyon menő, hogy csak így le tudsz, és le is lépsz ennyi időre. :)
VálaszTörlésÉn is szeretem. :) Csak ez az első hosszabb utazásom, ahol nem önkénteskedem vagy távmunkázom, hanem teljesen turista vagyok (legalábbis itt Észtországban, amikor visszamegyek, akkor két munkatársam gazdaságaban fogok segíteni), és néha fura. :)
Törlés