Meg hasonló közhelyek.
A visszautam hál'istennek kevésbé volt kalandos, mint amire számítottam*, de hétfőn kapásból a családi ebédre érkezni, hát... erős volt. Én tökre szeretem a családom, de csak kis adagokban, most meg majdnem mindenki ott volt (a nagyobbik öcsém ugye Észtországban), fáradt is voltam, meg ideges is, és nagyon-nagyon elfáradtam abban a pár órában.
Aztán végül nem mentem a munkatársakhoz kertészkedni meg bocikat nézni messziről (közelről félek tőlük :D), mert itthon válságkezelni kellett, és a Fiú azt mondta, hogy neki ebből elege van, inkább utáljuk a szomszédot és oldjuk meg máshogy a problémát, én meg most épp - 3 távol töltött hét után - kevésbé voltam elkeseredett, és gondoltam akkor ezt intézem én. Végül együtt beszéltünk a szomszéddal, a megoldás félsiker lett, de hát nem vagyunk maximalisták. Ma délelőtt pedig megpróbáltuk megkeresni a vízvezetéket, és délelőtt ástunk egy kurvanagy lyukat a kertbe. Nem mondom, hogy mostantól egész életemben csákányozni meg lapátolni szeretnék, de jól esett a fizikai munka (a vízvezeték egyébként még nem lett meg, úgyhogy valamelyik nap folytatjuk, amikor nem esik). Délután meg itthon lesöpörtem a leveleket a lépcsőről meg az útról, befejeztem a levendulametszést, meg összeszedtem egy vödör diót, hogy egy esős napon majd megtöröm. Nem sokára elmegyünk sütizni. Most épp azon dilemmázom, hogy rendeljek-e ribizli- meg málnabokrokat vagy tartsam magam ahhoz, hogy amíg nem költözünk le, nem kezdem el berakni a kertet.
Szóval minden visszatért a régi kerékvágásba, na.
*eredetileg ukrajnai átszállással vettem a hazafelé jegyet, de ügyesen elindultam útlevél nélkül**, úgyhogy azt lemondtam, és vettem egy Tallinn-Bécs jegyet 3000 (!!!!) forintért - de sajnos ez a repülő csak este 11-re érkezett Bécsbe, olyankor már nincs busz, úgyhogy sokáig úgy nézett ki, hogy egy éjszakát a reptéren kell töltenem, de az utolsó előtti pillanatban kiderült, hogy egy ismerősöm Bécsbe költözött, és náluk aludhattam
**ezen azóta is röhögnék, ha megtaláltam volna itthon az útlevelem, így egy kicsit azért ideges vagyok, hogy hova tűnt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése