márciusi utolsó hálanapló és örömködés

Próbálom magam tartani ebben a kudarc-érzetes időszakban is:

- esett az eső!!! viszonylag sokat! eggyel reményteljesebben megyek bele az évbe!
- a fóliában mindjárt virágoznak a lóbabok
- odakint is kikelt minden, amit még az eső előtt sikerült földbe tennem (spenót, borsó, cukorborsó, hagyma, lóbab)
- végre nálunk is virágzanak a hagymás virágok :D
- tudok a kertből legelni (retket, levélcikóriát, ha nagyon akarok, akkor kis spenótot, tyúkhúrt, madársalátát)
- növekednek a palánták (akkorák, amekkorák, de legalább vannak...)
- áttűzdeltem kétféle paprikát és kétféle padlizsánt
- hoztam pár tő málnát és epret Tanárnénitől
- felélesztettem a kovászomat...
- ... és isteni finom kiflit sütöttem múlt héten
- pizzát is sütöttem
- voltam ex-Lakótársnál teázni és nagyon jót beszélgettünk
- és tegnap ő írt rám, hogy ha ráérek, menjek valamikor! ilyen szerintem legutóbb 2 vagy 3 éve volt!
- voltam az ex-albérletben főzni Gépészmérnökkel
- horgoltam (egész jól állok a takaróval... amit 4 éve kezdtem el :D) és közben TLOK-ot néztem, most nagyon jól esik ez a kombó kikapcsolódásnak
- már a középhaladó plank challenge egyharmadánál járunk Fiúval
- Emily Wilde után a The Natural History of Dragons
- sütöttem múlt héten oroszkrémtortát a hatodik költözési évfordulónk megünneplésére és kifejezetten finom lett
- sikerült rávenni magam a táncolásra is
- befejeztem 1 pár függöny megvarrását!!
- ma süt a nap

(Szóval azért látjátok, vannak jó dolgok. Kívülről nézve némileg indokolatlan a kudarcérzet, amiről az előző bejegyzésben írtam. Egyszer biztos elmúlik bentről is.)

kudarc kudarc hátán

Nehezen vagyok most úgy általában mindennel: próbálok többé-kevésbé fegyelmezetten haladni a dolgaimmal: dolgozni mindkét helyen, takarítani, főzni, palántázni, mozogni, a kutyával foglalkozni, emberekkel találkozni, betartani mindenféle megígért dolgot... de folyamatosan azt érzem, hogy nem sikerülnek elég jól a dolgok. Az eső miatt most már totál elcsúsztam az ágyáselőkészítéssel (de nem baj, essen, ami van, az szépen nő), még mindig nem rendeltem meg a csepegtető öntözés alkatrészeit, a palántáim egy része pedig  valamiért bazilassan növekedik; a munkában elfelejtek dolgokat (nem fontosakat, de mégis), amit nem felejtek el, arra meg nem bírok koncentrálni; valahogy nem sikerül elég időt belőnöm a főzésre; az eső miatt a mozgós terveim is felborultak eléggé (pl. nem tudok futni menni) és sétálni se tudunk annyit menni a kutyával; és mindig van valami szociális esemény, amin nem vagyok ott, de eskü több helyre kéne menni itt, mint amikor Budapesten laktunk. És amikor megcsinálok valamit, akkor nemhogy fellélegezhetnék, hogy kipipálhatok valamit, hanem jön a következő lépés, hogy akkor mit kell még megcsinálni. Egyvalamit letudok, és rögtön három újabb feladat lesz belőle. Nem haladok a recenziós könyvekkel sem úgy, ahogy terveztem, pedig érdekesek is. Nem haladok a fitoterápia tanfolyammal.
És még csak azt sem mondhatom, hogy egyfolytában fáradt vagyok, mert nem (bár azért energikusabb is voltam már, az is igaz).

ehh

Objektíven nézve tudom, hogy valójában nem olyan rossz a helyzet, de ettől még úgy érzem, hogy egy folyamatos kudarc-spirálba ragadtam, és nem látom a végét.

Minden tavasz ilyen, és minden tavasszal nehezen viselem ezt, és még azt is tudom, hogy lesz ez az időszak, de ettől sajnos nem könnyebb a helyzet.

transition time

Dolgok, amiket sikerült betartanom az öt nap alatt:
- nem ettem tésztafélét, glutént, tejterméket, cukrot
- nem ittam sem kávét, sem fekete teát
- ittam a májbarát teát
- sokat jógáztam
- főztem új dolgokat
- nem dolgoztam

Dolgok, amiket nem sikertült betartanom:
- hogy elérhetetlen leszek
- nem volt meg a napi két bögre májbarát tea
- nem volt meg a napi 2x45 perc jóga (szombat este azt mondta a testem, hogy inkább pihenjünk, úgyhogy így is lett)

Nagyon jó volt öt napig nem dolgozni. Már csak azért is, mert rájöttem, hogy ez a legtöbb bajom forrása, mert tegnap már megint egész nap gombóc volt a torkomban. Sajnos péntek délelőtt történt egy incidens Fiúval, ami miatt eléggé hárpia lett. Ez az én kedvemre is rányomta a bélyegét, meg aztán történtek mindenféle kommunikációs félrecsúszások is (nem kettőnk közt, hanem kifelé), úgyhogy sajnos érzelmileg nem igazán sikerült feltöltődnöm. Valójában az se volt túl jó ötlet, hogy a kenyérről lemondtam - mármint önmagában jó lett volna, csak vacsorára nem sikerült jó alternatívát találnom, és két nap is olyan hasgörccsel ébredtem, hogy csak na.
Meg hát úgy jött ki, hogy IronLady-ék pont ezen a hétvégén tudtak látogatóba jönni (az eredeti terv az volt, hogy 16-án jönnek), ami kb. önmagában hazavágta az egész elvonulósdit, de hosszas gondolkodás után végül beleegyeztem, hogy most jöjjenek (nem bántam meg, de nem volt ideális). 

Jó dolgok, amiket sütöttem-főztem:
- polenta pirított gombával és brokkolival
- misós-kelbimbós rizstészta
- falafelkenyér
- citromos brokkoli-krémleves
- citromos rizs
- mungóbabos-édesburgonyás rószti
- kókuszos-diós céklacurry
- datolyakrémes-tahinis zabszelet
- narancsos répakrémleves

Dolgok, amikre jutottam (valamire csak jó volt ez az öt nap!):
- visszatért a főzős inspirációm, ami kicsit ingadozott az elmúlt hetekben (yesss!)
- valamit kezdeni kell a munkától való félelmemmel/szorongásommal
- legközelebb inkább a glutén helyett inkább az állati eredetű termékeket hagyom el teljesen, vagy ki kell találni valami jó alternatívát a vacsorára (vagy skippelni a vacsorát, ami nyáron oké, télen nem annyira)
- mivel amúgy is sokat mozgok, legközelebb inkább a digitális detoxra fogok koncentrálni, nem a jógázásra

Most azt gondolom, hogy majd napfordulók előtt tartok egy-egy ilyen rövidebb befelé fordulós időszakot. Nem feltétlenül úgy, hogy szabadságot veszek ki rá (bár nyilván az lenne a legjobb), de nekem jól működnek ezek a meghatározott ideig tartó, odafigyelést igénylő "böjtök", és bár ez most kicsit felemásan sikerült, bizonyos szempontból adott egy löketet a folytatáshoz. Meglátjuk.

Hát így.

Most meg az a nehéz, hogy muszáj dolgoznom, pedig legszívesebben tűzdelném a palántákat. Meh.

Tavaszi tisztítókúra IV.

Most már tényleg befejezem a szómenést.

je suis poloska

Annyira szeretnék szó nélkül elmenni az elmúlt négy nap eseményei mellett. Annyira szeretnék. Ahogy eddig se nagyon írtam itt a politikáról.

de

Meddig mehetek még el szó nélkül ezek mellett? A való életben? Meddig tehetem meg, hogy nem megyek fel tüntetni Budapestre? Mikortól leszek (vagyok) az elnyomók cinkosa azzal, hogy nem vagyok ott, még ha a sikerre alig van (nincs) is esély?

Nyolc és fél évvel ezelőtt meghoztam egy döntést. Hogy itt maradok Magyarországon, Fiúval, és megpróbálom a lehető legjobbat kihozni a körülményekből. A körülmények azóta egyre rosszabbak, és nekem egyre nehezebb nem B-terveket gyártani, és nem azon gondolkozni, hogy mi lesz az a pont, amikor hátat fordítok mindennek, amit eddig felépítettem.

Tavaszi tisztítókura III.

A hosszas felvezető után már majdnem eljutottam odáig, hogy a konkrét dolgokról írjak, amiket én csinálok / fogok csinálni, de még egy bekezdésnyi elmélet hátravan, mielőtt áttérek erre is. 

Tavaszi tisztítókúra II.

Onnan szeretném folytatni, ahol az előző bejegyzést abbahagytam: a májnál és az epehólyagnál. Ugyanis a hagyományos kínai orvoslás szerint ezek azok a szervek, amikre tavasszal különösen oda kell figyelni, és támogatni a működésüket.

(Akit nem érdekel ez az egész, csak a gyakorlati része, az várja meg a harmadik részt. :D Amúgy sem biztos, hogy ezt sokáig kint hagyom.)

Tavaszi tisztítókúra I.

Szeretnék írni egy kicsit erről az egészről, mert egyrészt szerintem marha érdekes, hogy a hagyományos kínai orvoslásban hogy értelmezik ezt az időszakot, másrészt meg hátha más is inspirálódik belőle valamit.
(Ugyanitt: az alább leírtak értelemszerűen a saját értelmezésemet foglalják össze, nem orvosi szakvélemény vagy ilyesmi, úgyhogy azért ne vegyétek minden szavát készpénznek.)

((Lehet, hogy ez a bejegyzés csak átmenetileg lesz kint.))

hétfői örömködős és hálanapló (március 1. hét)

Megtetszett ez a heti örömködős-napló műfaj, de még gondolkodom rajta, hogy mi lenne egy értelmezhető cím neki. Mindenesetre itt a múlt heti válogatás:

- megvettem ezt a könyvet, és 1. gyönyörűűűű!!, 2. kb. a felénél tartok és elég jó is;
- hazajöttem, és márciusban lehet nem is kell már elmennem itthonról!
- sokat nyújtottam, chikungoztam, jógáztam, 2 animal flow-t is letoltam Julia Reppellel, és hamarosan újra itt a futószezon =)
- berobbant a tavasz, vagyis lehet kint teregetni!!
- vetettem borsót, palántáztam salátákat, a fóliában és kint is kikelt a spenót, duggattam hagymát;
- rendeltem még palántázó tálcákat a kismagvú növényeknek + perlitet (jobb későn, mint soha...);
- befizettem egy tánctanfolyamra, amire megígértem magamnak, hogy az első projekt-fizetésemből megajándékozom magam vele;
- voltam a helyi magbörzén és kaptam kardvirágot, babérágat meg néhány virágmagot;
- segítettem a művház kertjében terepet rendezni, és cserébe kaptam egy egész köteg szalmagyopárt;
- elkezdtek kikelni a paprikák és a padlizsánok;
- akkor dicséretet kaptam a policy briefre (tudjátok, ami miatt másfél hétig nem aludtam), mint egy ház;
- voltam sétálni a kutyával;
- felfúrtunk hét képet a falra! nincs megállás!
- kimentettünk egy seregélyt a kéményből;
- hétvégén elmentünk Fiú családjával a Vakvarjúba (ahol ettem Árvácska-tortát), aztán megnéztük a Munkácsy kiállítást és elég jó volt mindkettő;
- jó kaják, amiket csináltam: kelbimbós-fokhagymás tészta, édes-csípős kelbimbó rizstésztával, pizza, körtés-mandulás zabkása;
- sokat olvastam.

(Azért halkan mondom, hogy bár szuper a napsütés meg a plusz húsz fok, most már igazán eshetne egy kicsit (sokat) az eső, mert iszonyat szárazság van aztán meg majd sír az emberek szája, hogy miért ilyen drága a kaja.)

De ez egy pozitív hangvételű poszt akart lenni eredetileg, úgyhogy inkább azzal zárom, hogy ennek a hétnek ugyan némi szorongással, de alapvetően bizakodva nézek elébe, és még akár eshet is!

tavaszodási

Én őszintén örülök, hogy megérkezett a tavasz (de tényleg, pedig általában utálni szoktam ezt a koratavaszi átmenetet!), de azért ez a napi kb. 25 fokos hőingás egy kicsit megviseli a szervezetemet. Ma reggel -5 volt, délután meg elvileg 17-ig fog felmenni, ami napon elmegy 20+-nak is, szóval na.

Tavaly elmaradt a tavasz eleji "böjtöm" (valójában nem böjtölök, csak így szoktam nevezni a tél-tavasz közti átállást), és nagyon hiányzott, úgyhogy idén lélekben és naptárban is készülök egy ötnapos salaktalanító-átálló időszakra a nap-éj egyenlőség idejére. Az alatt az öt nap alatt szeretnék sokat jógázni, chi kungozni, esetleg elmenni futni is, és nem enni sem cukrot (ez nem lesz nehéz, ha nem sütök sütit, akkor általában hetente vagy két hetente 1x eszem finomított cukrot), sem lisztet (ez viszont nem lesz könnyű), sem tejterméket (ez sem olyan vészes kihívás), viszont sok-sok leveles zöldet, céklát meg répát, fermentált dolgot, erőlevest, csírát meg igen. 

Összességében nem tudom, hogy a napsütés, a melegedés, a célzott jóga és chi kung gyakorlatok, a betervezett és be nem tervezett feladatok lecsengése miatt, de most úgy érzem, hogy lélegzethez jutottam, sokkal összeszedettebb vagyok, és bár a hatékonyságom nem éri el a tíz évvel ezelőtti szintet (amikor rendesen kizsigereltem magam), azért nagyjából kézben tudom tartani a dolgokat.

(De azért remélem, hogy ezt a brutál napi hőingást hamarosan magunk mögött hagyjuk...)

amúgy

tudja valaki, hogy Kamival mi van? Ha erre jársz, adj légyszi életjelet! Remélem, nincs semmi gond!

hétfői hálanapló

- múlt hét előtti héten vasárnap még elmentem Mérnökékhez, és egész jót beszélgettünk,
- csináltam sült hummuszt és nagyon jó lett,
- sütöttem rózsavizes-datolyás kekszet,
- a hétvégén nagyon jó volt a magyar csapat (közepesen hasznos szuperképességem, hogy jó csapatokat tudok összeválogatni),
- és nagyon kedvesek voltak az osztrákok is,
- és nagyon jó helyekre vittek minket enni,
- és az idő is jó volt,
- és hoztam haza magokat (de ezt már mondtam),
- ma hazajöttem végre,
- időközben elkezdtek kikelni a paprika és padlizsán palántáim,
- megtaláltam a Little Leprechaun salátamagokat,
- és gyorsan el is palántáztam őket,
- a lóbabok egész jó arányban keltek a fóliában,
- rendeltem még több palántázótálcát meg cserepet (egyszer csak eljutok odáig, hogy felkészült leszek) és perlitet,
- megvettem az Amína asz-Sziráfi kalandjait hosszas hezitálás utána, és annyira szép ez a kiadvány, hogy már önmagában ezért megérné, DE elkezdtem olvasni, és még tetszik is (a szerző magyarul megjelent trilógiájával nem voltam kibékülve),
- már a 22. napon (!!) tartunk a plank challenge-ben és még bírjuk!

Nem tudom, hogy normális-e az, hogy ennyire kimerülök egy háromnapos külföldi programtól, de hát ez van. Mindenesetre most még pár napig a fülemből is magcsomagok fognak potyogni, pedig nagyon visszafogtam magam. De még három fekete eperfa vesszőt is rám tukmáltak, mert hát ne maradjon már ott,ha elhozták külön nekünk.

Kertészek, ha találkoznak...