Annyira szeretnék szó nélkül elmenni az elmúlt négy nap eseményei mellett. Annyira szeretnék. Ahogy eddig se nagyon írtam itt a politikáról.
de
Meddig mehetek még el szó nélkül ezek mellett? A való életben? Meddig tehetem meg, hogy nem megyek fel tüntetni Budapestre? Mikortól leszek (vagyok) az elnyomók cinkosa azzal, hogy nem vagyok ott, még ha a sikerre alig van (nincs) is esély?
Nyolc és fél évvel ezelőtt meghoztam egy döntést. Hogy itt maradok Magyarországon, Fiúval, és megpróbálom a lehető legjobbat kihozni a körülményekből. A körülmények azóta egyre rosszabbak, és nekem egyre nehezebb nem B-terveket gyártani, és nem azon gondolkozni, hogy mi lesz az a pont, amikor hátat fordítok mindennek, amit eddig felépítettem.
