Pitykegomba 30

(Ebben a bejegyzésben igyekszem nem írni arról, hogy mennyire nyomasztanak az egyre sokasodó feladatok. A blogom amúgy is kezd átmenni lassan munkanaplóba.)

Tegnap volt a szülinapom, és egész jól sikerült. Régebben utáltam a szülinapjaimat, de mióta ideköltöztünk, és inkább a barátaimmal, mint a családommal ünneplem, azóta sokkal jobb a helyzet. A 30. szülinapomra azért a családomat is meghívtam, tegnap itt ebédeltek. Egész délelőtt sütöttünk-főztünk, Lakótárs, Fiú és Lina segített nekem elkészíteni az ebédet. Én sütöttem kovászos grissinit, meg volt a két pénteki kenyér, és a nagymamám is hozott egyet, meg vágtunk répát és karalábét, és készítettünk hozzájuk mindenféle krémeket*, meg szedtem salátánakvalót a kertből. Tök jó volt ez a mártogatós ebéd, mindenkinek bejött**, és maradt is egy csomó minden (pedig kicsit féltem, hogy nem lesz elég). Délután átjöttek még a faluból páran, akik itthon voltak, és beszélgettünk, sütiztünk és boroztunk. Lina festett nekem két könyvjelzőt, IronLady küldött unikornisos tortát, Zongoratanár hozott feketeribizlis-túrós sütit, Tanárnénitől kaptam 30 szál gyöngyvirágot és közösen összedobtak nekem egy olyan ásóvillát is, mint amit itt használok fent, tökre meghatódtam. <3 

Persze a nagyapámnak azért sikerült felhúznia, el is határoztam, hogy többet nem eresztem össze a családomat és a barátaimat, de azért összességében a jó érzések maradtak meg.

*bazsalikomos-fokhagymás joghurtot, a világ legjobb hummuszát, gombás lencsepástétomot, rozmaringos babkrémet, magkrémet, tonhalas és sima tojáskrémet

**a nagymamám megkérdezte, hogy akkor mi ilyeneket szoktunk-e enni ünnepi kajának paprikás krumpli helyett, én meg nem tudtam, mit válaszoljak kulturáltan, miután pont amiatt utáltam meg a paprikás krumplit egy életre, hogy a családi összejövetelek 80%-án az volt a menü egy időben