Ma elmentünk sétálni. Előtte gondosan megnéztem az előrejelzést (ami reggel még azt írta, hogy tíztől esni fog): felhős és esőmentes időt jósolt. Nyilván szarrá áztunk. :D Elkapott minket a zivatar eleje és közepe, én pajzsként (Fiú szerint falanxként) tartottam magam előtt az esernyőt a széllel és az esővel szemben, így csak combtól lefelé lehetett csavarni belőlem a vizet; Fiú deréktől lefelé ázott bőrig, szegény kutya meg mindenestül teljesen. Viszont nem csúsztam el egyszer sem a löszcsúszdává alakult utakon gumicsizmában! És mielőtt elért minket az eső, csináltam néhány képet a tankönyvbe illően gördülő esőfelhőkről, marha jól néztek ki.
Az elmúlt két (három?) évben úgyis elmaradt már-már rituálissá vált tavaszi-nyár eleji bőrigázásom, legalább idén ez is megvolt.
Este csokipudingos-tejszínhabos pitét sütöttünk. Finomnak finom lett, de nem túl szép, úgyhogy nem fotóztam le.
Továbbra is sajog az egész testem, ugyanis ezen a héten tekintélyes időt és energiát áldoztam arra, hogy elkészüljön a krumpliágyás még az eső előtt - csak félig jártam sikerrel, de legalább két sor krumplit el tudtam vetni, a maradékot meg majd jövő héten. Kiköltöztettem az ágyásokba a salátákat és az ázsiai káposztákat is, remélem nem mosta el őket teljesen a zivatar...
A héten befejeztem A kalóz királylányt, ebben is szuper mesék voltak, két kedvencem a címadó zsidó mese, amiben a királylány inkább ellop egy hajót, mint hogy férjhez menjen egy gazdag kereskedő fiához, aki el akarja venni; a másik pedig a koreai Pari hercegnő története, aki azért indul útnak, hogy megmentse az apját, és végül összejön az Élet Vizének őrzőjével (és persze megmenti az apját is). Belekezdtem A varjúhercegbe is, de ezzel aztán végére érek a Zalka Csenge-gyűjteményemnek, utána nem tudom mit fogok olvasni. (Jó, de. Visszatérek a Népek meséi sorozathoz.) Kihoztam a könyvtárból a Lennvilág című ismeretterjesztő könyvet is, ami először egy könyvesboltban akadt a kezembe, de végül nem vettem meg. Fantasztikus a borítója, a címe, és - most már ezt is kijelenthetem - a beltartalma is. A szerző a "lenti világról" ír, a talajról, barlangokról, föld alatti városokról, szűk járatokról, atomtemetőkről, bányákról... mindenféléről, ami a talpunk alatt van, nem a szemünk előtt. Egyrészt nagyon izgalmas, másrészt nagyon szép, pont ilyesmire volt most szükségem. Még az sem lehetetlen, hogy veszek egy saját példányt belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése