munka

Vagy "munka", kinek hogy tetszik, mert most épp nem nagyon kapok érte fizetést.

Szóval, én alapvetően nagyonnagyon szeretem ezt a csapatot, ezt a témát, ezt az egész egyesületet, nem véletlenül teszek bele heti x óra munkát akkor is, amikor épp nincs benne pénz (most épp viszonylag sokat). Azt hiszem hivatalosan is elnökségi tag vagyok, vagy mi. De kezdek kicsit elfáradni; én kezelem a kommunikációs csatornáinkat és a belső kommunikációt is nagyrészt én tartom kézben, úgyhogy ha kérdés van, az általában hozzám fut be (vagy ha a közös levlistára, sokszor akkor is én válaszolok, mert a többiek még nálam is kevesebbet ülnek a képernyő előtt). Ha nem szívesen csinálnám, nem csinálnám. De azért ez elég nagy felelősség, és néha kicsit szeretném letenni, mert nem könnyű tizenöt zsizsgő embert összefogni az interneten, az ország különböző csücskeiből. Pláne nem könnyű határidőket betartatni velük (bár szerencsére ebben azért elég nagy gyakorlatom van), vagy döntéseket hozni, úristen, a döntéshozatali folyamatok elég nehézkesek, mert általában nem nagyon van rájuk szükség.

Most szükség volt egy döntést meghozni, egy nagyon nagy (több százezer eurós) EU-s projektbe hívtak be minket partnernek, és alapvetően mi még az a méret vagyunk, ahol tök jó, hogy bárki beleszólhat a döntésekbe, de én ezeket a megbeszéléseket nagyon nehezen viselem, pláne, hogy ebben a konkrét projektben nem nagyon tudnék részt venni és teljesen máshol járnak a gondolataim, és mindig este vannak megbeszélések, mert ilyenkor ér rá mindenki (mondjuk én is, szóval ezt nem róhatom fel senkinek), és legszívesebben csak kikapcsolnám az agyam.
De annak örülök, hogy sikerült döntésre jutni.
Meg annak is, hogy mióta megtanultam horgolni, el tudom foglalni magam a megbeszéléseken.

Uff.