Tavaly már annyian kérdezték, hogy hányan vannak, hogy megszámoltam őket. Hetvenhét fekete ribizli bokrunk van - na jó, lehet tavaly óta megpusztult néhány, mert van olyan is, ami csak egy-két vesszőből állt, és a tavaly nyári aszály elég brutális volt, de előbb-utóbb pótolom majd őket. Ha meg egyszer eljutunk oda, hogy a saját kertünket menedzselhetem, akkor tuti teleültetem piros ribizlivel, mert az jobban szeretem (meg málnával).
Na mindegy, addig itt van ez a kert, ami ha nem is az enyém, legalább b.szott nagy, és nagyjából szabad kezet kaptam benne. Eddig felástam és lemulcsoltam egy ágyást (jó, ezzel úgy fél évvel el vagyok maradva, de ugye januárban döntöttem el, hogy idén előrébb veszem a kertet a prioritási listában, a fagyott földet meg ugye nem állunk neki felásni) - még kettő van kijelölve, de lehet csinálok még egyet-kettőt, ha túltolom a palántázást (khm). Csak aztán mit fogok kezdeni annyi padlizsánnal? Na, az egy jó kérdés.
Mindenesetre az ásóvilla a legnagyobb találmány a világon. (az ásó óta, gondolom)
Ma lakótárssal összesakkoztunk egy üvegházat a műhely leselejtezett ablakaiból - és még maradt egy csomó, szóval sakkozunk majd egyet még ide is meg valószínűleg Tanárnénihez is. Elmondhatatlanul boldog vagyok, mert a palántanevelés amúgy elég nehéz lenne ebben a sötét házban. Alig várom már, hogy összerakjuk - kíváncsi vagyok, hogy összejön-e az a tervem, hogy áprilistól csak minimális zöldséget veszünk a piacon. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése