magyar mint idegen nyelv

Tegnap volt a második magyar óránk a francia lánnyal, akit nevezzünk mondjuk Linának. Lina tavaly május közepétől október közepéig önkénteskedett a faluban, aztán itt maradt, és azóta is itt él. Mikor egy rövid szünet után visszajött, felajánlottam neki, hogy tanítom magyarul, ha szeretné (nagyon régi vágyam, hogy magyart taníthassak valakinek), de akkor elhárította, mondván, hogy elvileg van a faluban valaki, aki franciatanár, és vele egyszerűbb lenne. Úgy tűnik, hogy ez nem jött össze, mert három hete megkeresett, hogy szeretne magyarul tanulni, úgyhogy kineveztük a hétfő estét a nyelvtanulásra.

Az első órán az ábécét elemezgettük - Lina már közel egy éve itt él, és pár szót beszél is magyarul, de még nem "tanulta" az ábécét, úgyhogy ez jóval tovább tartott, mint amire számítottam. Az egyes hangokkal még csak-csak elboldogul, de amikor egymás után kell tenni őket! A "h" hangot ki tudja mondani, de van két nehéz hang: a "r" (megnyugtattam, hogy a magyarok közül se tudja mindenki szabályosan mondani, szóval emiatt ne érezze rosszul magát) és a "gy" (ezzel én is megküzdöttem, mire sikerült elmagyaráznom, hogy hova kéne tennie a nyelvét a kiejtéshez). A hosszú mássalhangzókkal szintén barátkoznia kell még, és olvasás közben a "c", "cs", "s", "sz" és "zs" is okoz néha fejtörést.

Szörnyen izgalmas egyébként ez a nyelvtanítás - angolt tanítottam korábban és azt is nagyon élveztem, de nyilván tök más az anyanyelvemet tanítani. Már csak azért is, mert felvetődnek olyan kérdések, amin korábban nem gondolkoztam - például oké, hogy a w, x és y betűk benn vannak az ábécében, mert néhány régi névben használjuk őket (meg az y-t a dupla betűkben), de mi a tökömet keres a q betű a magyar ábécében? :D Meg hát én nem vagyok tanár, de még csak nyelvszakos se voltam az egyetemen, szóval utoljára gimiben tanultam nyelvtant, ami nem most volt, és nyilván akkor is magyarul tanultam. Sokat voltam külföldön és sokat beszélgettem, és persze sokszor előkerültek a nyelvek, meg hogy a magyar milyen különleges, úgyhogy egy csomó alapvető dolgot egész jól el tudok mondani, de azért nem mindent. Egy csomó mindennek utána kell néznem (hogy mondják angolul a birtokos jelzőt? és a részeshatározót?), mert Lina hasonló nyelvtanuló, mint én: nem csak beszélni akarja a nyelvet, hanem érteni is. A tegnapi aha-élményem amúgy az volt, amikor felírtuk a létige ragozását, és akkor Lina mondta, hogy nézzük már meg a "to have"-et is, az is úgyis biztos rendhagyó, én meg akkor jöttem rá, hogy hoppácska, magyarul nem is az igével fejezzük ki a birtokviszonyt. És hirtelen nem is tudtam jól elmagyarázni ezt a dolgot.

Mindenesetre izgatottan várom a következő hétfőt, amikor már párbeszédet is fogunk nyomatni! 

zseniális kiejtési útmutató a "gy" hang kiejtéséhez (és egyéb fontos dolgok)