Fiú tegnap reggel elment, és még nem jött vissza. Elvitte a kutyát is magával, vagyis kb. 24 órája teljesen egyedül vagyok (ráadásul tegnap vacakul voltam, úgyhogy az önkénteseket is lemondtam délutánra).
El tudnám viselni még egy darabig!
Már hozzászoktam, hogy 0-24-ben egy helyen vagyunk (vagy ha nem, akkor valaki mással vagyok), mert... hát, lássuk be, azért, mert muszáj volt. Ha valaki elmegy itthonról legalább egy éjszakára, az az esetek 95%-ában én vagyok. Szoktam vágyakozni arra, hogy többet legyek egyedül itthon, nagyon nagy szükségem van erre a típusú énidőre. Most túl fáradt voltam, hogy előre örüljek neki, de, te jó ég, mennyire jó most! Mint egy mini vakáció. Pedig a napirendem nem igazán változott, dolgozom is, de valahogy mégis iszonyú pihentető egy picit egyedül lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése