megint eljött egy olyan pont, amikor három napig darabokban kéne hevernem a padlón, junk foodot tolnom és Emily Wildét olvasnom meg HL-eznem, hogy a szervezetem kiadja magából a fel nem dolgozható feszültséget.
Ma legalábbis így éreztem.
Sajna nem fekhetek a padlón, mert holnap megint egy policy-fókuszú beszélgetés lesz (még mindig nem értem, hogy jutottunk odáig, hogy nekem kell szakpolitikai javaslatokat megfogalmazni, de whatever, már lassan fel se veszem), szombaton meg jönnek hozzám workshopra.
azért megettem a maradék Pringles-utánzatot és HL-eztem ebéd után másfél órát, hátha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése