Még egy bejegyzés, amit tavaly év vége óta meg akarok írni.
Egy kicsit ez is ilyen "elmondom hát mindenkinek" típusú téma, mert élőben sajnos ritkán adódik alkalom arra, hogy a fűszerekről beszélgessek. :D Azért előfordul, például ha Kertésznél vagyok, akkor mindig előkerül a főzés is, és Művésztől is kaptam most egy jó tippet egy fűszerkeverékre, de na, szeretek erről írni, úgyhogy akit érdekel egy bevezető az általam használt fűszerekbe, az kattintson tovább.
Ha elég konzekvensen minden családi összejövetelre viszek valamit, talán egyszer sikerül ránevelnem a családomat a fűszerek használatára.
Ma gyömbéres uborkasalátát és zöldséges rizstésztát vittem, meg egy fűszeres szilvakompóttal készített pohárkrémes süteményt.
Az már előrelépés, hogy a nagyszüleim kimozdultak a tepsis krumpli-rizs-rántott dolgok vonalról, sajnos most az ízetlen sültzöldségek korszakába léptünk, de bízom benne, hogy tényleg annyira ízlik nekik a főztöm, amennyire mondják, és egy idő után elfogadják, hogy a jó kaja titka nem feltétlenül a hosszú elkészítési idő, hanem sokszor a fűszerek. Nem mintha amúgy nem főznék szívesen a családi eseményekre, de logisztikailag általában nem túl előnyös, ha a világ végéről nekünk kell nagyobb adag kaját szállítani...
Már írtam erről párszor, de nekem ez az egész főzés-evés téma egy másfél évtizede tartó hatalmas önismereti trip. Tavaly éreztem azt, hogy átbillentem egy határon, és egy olyan szintre léptem, ahol azt mondom, hogy én tudok sütni is, főzni is, és jól is csinálom mindkettőt. Jó érzés annyi kudarc, próbálkozás, útkeresés után (talán írtam már, hogy onnan indultam, hogy tizenévesen még a konyhába is utáltam bemenni) a kaja egy olyan hobbivá lépett elő, amivel nem csak magamat teszem boldoggá. :D Szükségem van most erre az érzésre, mert van egy-két dolog, amivel úgy érzem, hogy hasonló úton járok, csak sokkal hátrébb tartok... és néha kell magamnak egy kis biztatás, hogy ne adjam fel.
Namármost, ezt a bejegyzést még decemberben kezdtem el, csak sose jutottam a végére, de mivel az elmúlt egy hónapban megint eltöltöttem pár órát a Hogwarts Legacy társaságában, gondoltam végre itt az ideje írni róla egy kicsit.
Elkezdtem írni egy hosszabb bejegyzést a videójátékokról, de még nem döntöttem el, hogy merjem-e közzétenni, viszont az elmúlt egy három hétben olyan intenzív kapcsolatot alakítottam ki a Hogwarts Legacy-val, hogy erről mindenképp akartam írni.
(Ezt a bejegyzést egyébként vagy két héttel ezelőtt kezdtem el, hát na, sűrű az év vége.) hehe, azóta jól eltelt még egy kis idő
Július elején átkattant valami az agyamban, és azóta totálisan chill üzemmódban vagyok, pedig a napirendem valójában nem sokat változott. Mondjuk remélem most már normalizálódik az időjárás, mert ez a két hetes hőhullám azért eléggé megvisel, kedden 41 (!!!) fok volt, értelmes mennyiségű eső meg szerintem egy hónapja nem esett. A kertről inkább ne is beszéljünk.
Viszont futok, jókat sütök-főzök, minden nap olvasok (most Mörk Leonóra vagány nőket bemutató gyűjteményét és egy finn sci-fit, ami váratlanul erősen rezonál néhány dilemmámra a részvételiséggel kapcsolatban), sőt, azt is bevallom, hogy újra rácsúsztam a Hogwarts Legacy-ra mert Fiú sokat nem volt itthon mostanában, és mit csináljak 35 fokban egész délután?, igyekszem minden nap jógázni és pranayamázni, nyárhoz képest viszonylag jó ütemben tanulok az októberi vizsgámra, néha strandolok egyet, napi másfél-két órát kertészkedem (lehetne többet is, de jelen körülmények közt, ezzel is elégedett vagyok), és nem kell megszakadni a munkában sem (mindenki szabadságon van, úgyhogy leginkább szakirodalom olvasgatásával töltöm az időt).
Már tervezgetem az őszt, megyek Mariborba, megyek Grazba, és talán még kitűzök egy harmadik úticélt is (pl. meglátogatom a húgomat Németországban, vagy Lányt Dániában), és szeretnék elkezdeni egy tanfolyamot is - még nem döntöttem el, hogy a fitoterápiát vagy a hagyományos kínai orvoslást, de jó lenne nem kiesni ebből a tanulós flow-ból, mert eléggé élvezem. De ez még messze van, addig szeretnék még futni, úszni, szilvás süteményeket csinálni, sárgadinnyés-datolyás-mandulás zabkását reggelizni, kidőlni a napközepi hőségben, paradicsomot és padlizsánt szüretelni, pizzát sütni, nagyokat beszélgetni a barátaimmal - tehát kiélvezni a nyarat, amennyire csak lehet.
Kinyitok, mer' most nyár van és pörgés, és alábbhagyott a szorongásom (na nem a nyártól), és hátha vannak, akik nem kértek meghívót, de olvasnák, amit írok.
(Eskü, elkezdtem amikor hazaértem, de aztán valahogy sose volt kedvem/időm/energiám haladni vele... mindenesetre a programajánló legnagyobb része nem időhöz kötött, úgyhogy összeszedtem magam és befejeztem!)
Akartam arról is írni, hogy mit jelent nekem ez a város, mit jelent nekem Szlovénia - ha már Tallinnról és Észtországról annyit írtam, akkor a szlovénok is megérdemeltek volna egy ódát a fővárosukhoz. De nem megy, túlságosan fájdalmas most erre gondolni, nem tudom leírni ezeket a gondolatokat. Viszont szuper dolgokat csináltam megint Ljubljanában, ezeket meg semmiképp nem szeretném veszni hagyni az utókor számára, úgyhogy következzen a fényképes beszámoló.
Az ilyen nyári napokért élek, na nem a 46 38 fok meg a hőségriadó miatt, hanem mert volt strandolni Vidám Lánnyal és B-vel (később Mérnökék is csatlakoztak), sütiztünk, óriástollasoztunk, labdáztunk és fogócskáztunk a vízben, aztán elmentünk a kettővel odébbi szomszéd város éttermébe, ahol a fiúk hamburgert ettek, mi meg VL-lel rántott sajtot sült krumplival (eredetileg pizzát akartunk, de azt már nem árulnak). Aztán hazajöttünk, és B meg VL még átjöttek egy sörre, és beszélgettünk vagy két órát. Szuperjó nap volt. Kár, hogy holnap 4.50-kor kell kelnem.
Az is kiderült, hogy meglett az eü vizsgám (96%!), úgyhogy ennek megfelelően meg is rendeltem magamnak a három Jeff Lowenfels könyvet a talajművelésről, amit beígértem magamnak, ha 80% feletti lesz a vizsgám.
Ez leszámítva amúgy fuck 40 fok, nem tudom, hogy fogjuk kibírni a maradék másfél hetet ebben az időben...
Ma délután láttam a helyi adok-veszek csoportban, hogy van szalma (kis kockabála, tehát számomra a legideálisabb) eladó.
Első gondolatom: De jó, megkérem Fiút, hogy hívja fel az eladót és vegyen 10 darabot!
Második gondolatom: Wtf, miért kéne Fiúnak szalmabálát venni nekem?!
Harmadik gondolatom: Jó, akkor holnap felhívom, csak felkészülök lélekben a telefonálásra.
Negyedik gondolatom: De mi van, ha addigra elfogy?!
Ötödik gondolatom: Najó...
Gyorsan fel is hívtam az eladót, miután háromszor végiggondoltam, hogy mit akarok mondani. Az esetek 98%-ában nem vagyok annyira socially awkward, mint amennyire képzelem, azt a két százalékot meg (most már) túlélem. De most nem is volt semmi gond, megbeszéltük, minden oké. Holnap vagy holnapután hozza.
Azóta azon stresszelek, hogy 1. nincs elég készpénzem és megint Fiútól kell kölcsönkérnem (bonyolult viszonyom a pénzhez), 2. mi lesz, ha szerdán tudja hozni, amikor épp strandolunk?!, 3. hova fogom rakni őket?
Olyan jó lenne, ha csak lenne rajtam egy gomb, amit ilyenkor meg lehet nyomni, hogy nem lesz semmi baj, mert valahol tudom, hogy ezek mind abszolút megoldható problémák/kérdések, mégis teljesen befeszülök tőlük.
nem volt a legjobb ötlet egy két hete húzódó felfázásból éppencsak kikászálódva 14 km-t kocogni ma reggel (290 méter szint, nyilván VL társaságában).
But well, here we are.
Cserébe egyáltalán nem volt bűntudatom, amikor ebéd után két órát a Hogwarts Legacy-ban létrehozott új (Hugrabugos) karakteremmel töltöttem.
Valahogy benneragadtam a nyári szünet-üzemmódban az egyetem befejezése után is, szörnyen nehezemre esik ilyenkor érdemi munkát végezni. Mondjuk amúgy is, 35+ fokban szerintem nem is lehet normálisan dolgozni, hagyjukmár. Jövő héten mindmeghalunk-hőhullám lesz, és nyilván a hét második felében lesz a legrosszabb, amikor nem leszek itthon, hogy átköltözzek a szomszés faluba, a medence mellé. Bahh.
vágy ébredt bennem a Hogwarts Legacy után eszképizmus ftw, ami nyáron teljesen karakteridegen tőlem, de most mit csináljak. Sajnos frissíteni kellett a Steamet is meg a játékot is, úgyhogy mire odáig jutottam volna, inkább már csak aludni akartam, és nem lett semmi az egészből. Még az sem kizárt, hogy csinálok egy új karaktert, és valamelyik másik házzal játszom végig az egészet (bár előbb szeretném kimaxolni a mostanival a játékot, szóval azért erre nem vennék mérget).
A HL-ről, amúgy elkezdtem egy bejegyzést még tavaly év végén, aztán jól félbehagytam egy szó közepén, és azóta se fejeztem be, de annyira jó volt, hogy egyszer tuti megírom. Mint a ljubljanai programajánlót.
Ez a mém megvan? Életem, röviden összefoglalva. Már napok óta kerülgetett a felismerés, de ma reggel sikerült megfogalmaznom, hogy annyi m...
