A végén persze mindig kiderül, hogy ki lehet hozni valami olyat a szituáció(k)ból, ami még jobb, mint az eredetileg körvonalazott megoldás lett volna. Csak addigra már háromszor megőszülök az idegességtől. (Ami amúgy csak részben fakad a többiek nemtörődömségéből, részben a személyiségem szerves részének tekinthető szorongás velejárója.) Lassan továbbléphetek a következő feladatokra a listában, amik szerencsére adminisztratív agymunka jellegű teendők, senkivel nem kell konzultálni hozzájuk. 

Csak például még mindig nem tudom, mikor fogom a hagymát elduggatni, amikor kalácsot sütök, kiflit sütök, gyerekfelvigyázok, adminisztrálok, szövök, valamikor takarítani is kellene, és amúgy is túl nedves a föld, nem tudok ágyásokat csinálni. Idén nem lesz hagymánk. De, lesz, már megvettem a dughagymát a lilából és a vörösből is - csak az a kérdés, hogy mekkorára nőnek majd meg.

Azért milyen jó lesz, ha felveszünk két (három) új embert az egyesülethez, és végre nem nekem kell majd minden külső-belső kommunikációs feladatot végezni.