Ez a január elég jól indult, de az eleje óta folyamatos lejtmenetben van.
Most megint iszonyatosan szorongok.
Leégett a kettővel odébbi szomszédunk háza - én nem voltam itthon aznap, de állítólag több mint egy órán keresztül oltották a tüzet a tűzoltók, előtte meg egy csomóan segítettek kimenteni még mindenfélét - többek közt az állatokat.
De voltak állatok, akik annyira meg voltak rémülve, hogy nem voltak hajlandóak kijönni, és bennégtek.
Örülök, hogy nem voltam itthon, mert tutira csak bepánikoltam volna, és nem lettem volna hasznos. Örülök, hogy nem a mi házunk égett le. Örülök, hogy nem nyáron történt mindez, amikor jó eséllyel tovább terjedt volna a tűz.
De ettől még nem tudom kiverni a fejemből.
Ma volt megint egy 2+ órás meeting, aminek kb. 20 perce vonatkozott rám. Az ilyenektől elmegy mindig az összes életkedvem - most is ez történt.
Haldoklik az egyik szobafánk, ami eredetileg nem szobafa lenne, és nem tudom, hogy meg tudjuk-e menteni. Hat éve hoztam Fiúnak a ljubljanai botanikus kertből. Az agyammal tudom, hogy fákat nem lehet cserépben tartani, de bolondmód reménykedem benne, hogy sikerül valahogy megmenteni.
Fiúval megint összevesztünk a házon, még kiabáltunk is egymással. Nem is tudom, hogy volt-e már ilyen.
0-24-ben gombóc van a torkomban.
Bárcsak esne a hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése