miért mondják sokszor egy vállalkozásra, hogy valakinek a "gyereke".
Több időt töltöttem az üzleti terv írásával, mint bármilyen saját dologgal az elmúlt x évben (x-et most hirtelen nem is tudom meghatározni, de leginkább az egész életemre vonatkozik, azt hiszem). Rengeteg potenciált látok benne, és már külsősöktől is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Persze látom a rengeteg buktatót is. :D
Nagyon szeretném, ha nem versenyeznem kéne azzal a másik két* szereplővel, akik ezen a téren aktívak a magyar piacon. De hát én még csak kis zöldfülű vagyok, hozzájuk képest semennyi tapasztalattal nem rendelkezem ezen a téren. Nagyon félek, hogy rossz szemmel fogják nézni, ha elkezdek "ugrálni". De azért ma összeszedtem a bátorságomat, és írtam nekik, hogy miket tervezek, és hogy szeretnének-e együttműködni velem. Nem mondom, hogy nincs gyomorgörcsöm azon gondolkodva, hogy mit fognak válaszolni, de abba a gondolatba kapaszkodom, hogy legalább tudni fogom a véleményüket, akármi is legyen az.
Szóval, tényleg kezdem úgy érezni, mintha a gyerekem lenne ez az egész. Pedig igazából csak egy gondolatkísérletnek indult. De most, hogy már huszadjára olvasom és számolom át, javítgatom, kiegészítem, elkezdtem egészen kötődni hozzá.
Jaj, bárcsak ne szoronganék ennyire mindenen...
*lol, igen, ez itthon nem egy nagy torta egyelőre :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése