Másfél hónap kihagyás után tegnap elmentem megint futni... vagyis inkább kocogni, mert elég siralmas tempót produkáltam (mondjuk nem segített az se, hogy a kutyával mentem, aki nem volt túl együttműködő). Nem biztos, hogy jó ötlet, mert a csípőm/derekam még nem jött helyre teljesen, akármi is volt a baja, de úgy éreztem, hogy vagy elmegyek futni és lesz, ami lesz, vagy felrobbanok az idegtől.
Most Fiú is majd' megpattan, pedig ő nem szokott ideges lenni, úgyhogy remek társaság vagyunk egymásnak.
A hét elején 53 (!!) kilót mutatott a mérleg. Egyrészt örülök neki, mert ez azt jelenti, hogy nem híztam abban a kb. két hónapban, amikor nem nagyon tudtam edzeni. Másrészt viszont annyira nem örülök, mert ez a szám azt jelenti, hogy izomból is fogytam. Mondjuk legalább nem híztam vissza azt, amit izomból elveszítettem, az is valami... Mindenesetre most próbálom visszavezetni az edzést, mert szeretek jógázni is, de azért hiányzik az intenzív mozgás.
Az is segít egy kicsit, hogy kitaláltam egy új hetirendet, amiben vannak 2 vagy 3 órás dolgozós blokkok, a többi idő meg "szabad" (vagyis ilyenkor tudok a kerttel foglalkozni, befőzni, takarítani, recenziókat írni, kutyát sétáltatni - meg minden egyebet, amivel nem keresek pénzt, de kötelezettség). Mert teljesen nonszensz volt már, hogy heti 15 órában dolgozom, de nem tudom rendesen beosztani az időmet, mert amikor dolgozom, akkor mást csinálnék legszívesebben, amikor meg a többi dologgal haladok, akkor bűntudatom van, hogy nem dolgozom. Így most tiszta, hogy mikor van munkaidő, és mikor nem, szóval ez segít koncentrálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése