Idén nagyon sok jó dolog történt velem, és főként ezekről írok itt a blogban (könnyebb a jó dolgokról írni, a nehézségeket kevésbé szívesen terítem ki a világ elé így, hogy fogalmam sincs ki olvassa). De azért értek nagy csalódások is. Hatalmasat csalódtam Lakótársban, és mind a két munkahelyemben is (vagyis hát nem is annyira a munkahelyeimben, hanem konkrét emberekben mindkét helyen). Az év első felére jutott a Lakótárs és az egyesület által okozott szorongás/csalódás cunami, és most, hogy ezek lecsengtek, beállt a sorba a céges munkahelyem is.
Szomorú vagyok, mert annyira igyekszem megválogatni, hogy mit és kivel dolgozom, amennyire csak tehetem. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy ezt a projektet elvállaljam-e, és végül elsősorban nem a pénz miatt vállaltam el, hanem mert nagyon tetszik a projekt, és arról volt szó, hogy együtt fogjuk csinálni. Megbíztam Y-ban, és szívesen dolgoznék vele.
De nem együtt csináljuk. És elcsúsztunk az egésszel. És kezdem megutálni az egészet. És még két év hátra van belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése