munkaszüneti napokkal kapcsolatos szomorú és rövid bejegyzés

Mindig szomorúan (és némileg értetlenül) állok az előtt a tény előtt, hogy itthon az "extra" szabadnapokat (tehát amikor pl. egy ünnepnap csütörtökre esik, akkor a pénteket) szombatonként le kell dolgozni. 

Az öcsém mesélte, hogy ünnepnapok előtt Észtországban délben hazaengedik az embereket, úgyhogy van egy plusz fél napjuk.

Én meg vágyakozó nosztalgiával gondolok Szlovéniára, ahol nemhogy nem kell ledolgozni az "extra" napokat, hanem minden ünnepnap után hozzácsapnak még egyet (tehát ha szerdára esik egy ünnepnap, akkor a csütörtök is szabadnap). Így esett, hogy amikor kint voltam, április végén-május elején részem volt egy hatnapos hosszú hétvégében...
Nem tudom, hogy mi a dolog hivatalos indoklása, a szlovén barátaim azt mondták, hogy ez azért van, hogy legyen idő kiheverni a másnapot.

Na mindegy. Ez csak néha, munkaszüneti napok környékén eszembe jut.

reggeli rutin

Az aktuális reggeli menetrendemet nagyon szeretem, mert minden belefér a világon. Oké, majdnem minden, de ennyi elég.

small things that make me happy Thursday

Őszül a táj - ezen a képen még nem látszik annyira, de ma reggel már gyönyörű színes fák között autókáztunk vásárolni. Szeretem ezt az időszakot.

A retkek gond nélkül átvészelték a fagyot és a rá következő 28 fokot is. Szépek, finomak, és sajnos megint nem vetettem eleget, de talán egyszer majd eltalálom a megfelelő mennyiséget.

A kutya szokás szerint übercuki, de hát ezért tartjuk.

Ma megjött az új pakk, a Tiltott sivatagot és a Hullámhosszt fel is avattuk, mindkettő jó volt (több mint 3 órát játszottunk, a fiúk is nagyon belelendültek, sokat nevettünk).

Szépen haladok a Landscapes kendőmmel. A színeivel mondjuk nem vagyok teljesen elégedett, de legfeljebb ezt elajándékozom vagy alapanyagáron eladom valakinek, és csinálok egy újat, úgyis van egy csomó színkombó, ami nagyon tetszik. :D

további eü körök

Nem mintha az eddigiekről részletesen beszámoltam volna, de:

bennem most tudatosult, hogy magán beutalóval nem mehetek állami intézménybe, ami elég szomorú - nem is csak azért, mert fizetnem kell, hanem mert nincs a környéken fizetős UH, és egy órát kell vonatoznom oda is, meg vissza is egy 15 perces vizsgálat miatt.

Bár ha Piacvárosba kéne mennem, és Fiú nem tud elvinni (márpedig aznap nem tud, amikor időpontot adtak - igen, már kértem időpontot, mire rájöttem erre a logikai bakira), akkor az is egy egész napos móka lenne, úgyhogy tulajdonképpen mindegy is. Lehet nem kéne ennyire félnem az állami egészségügytől, elvégre nem voltak még igazán rossz tapasztalataim vele, csak itt Tolnában még nem voltam a helyi rendelőintézetben, a háziorvosomtól meg kiver a víz (és az elmúlt 2 alkalommal, amikor próbáltam, egyszerűen nem volt itt rendelési időben a faluban), és valahogy nem akaródzik belevágnom. 

De nem akaródzik több tízezer forintot sem kifizetnem olyan vizsgálatokra, amiket gond nélkül megcsinálnának államiban is (a tavalyi bőrgyógyászos köröm kicsit más volt, arra nem sajnáltam ennyire a pénzt). Ehh. Sehogy se jó. Mi lenne, ha egyszerűen csak nem lenne semmi bajom.

Na mindegy, idén annyi pénzt elszórtam már könyvekre meg fonalakra meg online képzésre, hogy egy ultrahang már igazán nem oszt, nem szoroz.

moody Sunday

Akartam ma írni egy képes bejegyzést arról, hogy milyen apróságoknak tudok örülni mostanában, de reggel úgy megbántott a húgom, hogy legszívesebbeb egész nap összegömbölyödve sírnék, mert előjött az összes gyerek- és kamaszkori rossz családi emlékem és érzésem.

Úgyhogy talán majd egy másik nap.

napi rövidek

Azt álmodtam, hogy összebarátkoztam Tom Feltonnal.

Megrendeltük augusztusban a tűzifát, és még mindig nem ért ide. Oké, van még tavalyról egy kis maradék, és ha nincs fa, gázzal is tudunk fűteni, de akkor is. Tegnap már begyújtottunk egyszer, ma nem tudom, hogy lesz-e kályhanap, de lassan eléri a szobám a 14,5 fokos minimumot, és akkor mindenképp bekapcsol a gázfűtés arra a 3 helységre, ahol nincs kályha (és fűteni fogjuk).

Az online kurzusban az a jó, hogy tudok haladni közben a horgolással is, amikor nem kell túl sokat jegyzetelni.

Amúgy megint eléggé kimerült vagyok, a múlt héten meg ezen a héten sok koncentrálós munka van, és még nem raktam el a fokhagymát meg az őszi virághagymákat, és sokkal szívesebben foglalkoznék ezzel.

Tegnap itt is fagyott, az uborkától végleg el kell köszönnöm. De érdekes módon a paprikák és padlizsánok nagyjából túlélték még ezt az első fagyot (nyilván a fóliában), kíváncsi vagyok, hogy csinálnak-e még valamit vagy bevethetem retekkel és salátával az ágyásokat.

iskolapad modern módra

Elkezdtem egy online képzést, ahol előre felvett hanganyag van. Szerencsére nem volt nagyon drága (csak egy kicsit), és hivatalos papírt ad, amit nagyon akarok. Szóval alapvetően elég motivált vagyok, de fúúúú de jó, hogy nem jelenléti oktatásban zajlik ez az egész, mert lehet, hogy egyszerűen fognám magam, és kisétálnék, ha nem ugorhatnám át azokat a részeket, amikor kinyílik a bicska a zsebemben...

mit ad a kert

Régen volt kertes bejegyzés, úgyhogy itt az ideje egy update-nek, hogy mi volt/van:

Az autoimmun bőrbetegségemben az a legjobb, hogy már tudom a nevét, de nem tipikus tüneteket produkálok, de nem értem, hogy miért (nekem nagyon fontosak a miértek), és egyre terjed, és nincs rá gyógymód (legalábbis nem találtam sem gyógyszeres, sem alternatív gyógymódot rá, és az utolsó bőrgyógyász is ezt erősítette meg, akinél jártam). Az életminőségemet amúgy nem befolyásolja, csak csúnya, és már az arcomon is kezd látszani, ami eléggé frusztrál. Nyilván, mivel autoimmun betegségről van szó, az ezen való stresszelés sem segít a helyzeten. Az interneten kb. semmit nem lehet találni erről a betegségről, és a legutóbbi doki sem volt túl kommunikatív ezzel kapcsolatban, úgyhogy most nem igazán tudom, mi legyen - nincs kedvem orvosokhoz járni, ráadásul arra nincs pénzem, hogy magánban vizsgáltassam ki magam, arra meg sem időm, sem kedvem, hogy az állami egészségügyben kezdjek el keringeni.

Bahh.

update: Kicsit próbáltam jobban utánaolvasni a dolognak, és azt találtam, hogy a nem-tipikus autoimmun tüneteim viszont egy az egyben megegyeznek a Lyme-kór egy ritka lefolyásának tüneteivel. Amit korai stádiumban lehet eredményesen kezelni. Az én első tüneteim több mint 8 éve jelentkeztek. 

Na mindegy, legalább van valami konkrét dolog, amit ki lehet vizsgáltatni, hátha végre a végére érek ennek az ide-oda pattogásnak.

most egy kicsit

Úgy érzem, hogy szétrobban a fejem. Nem azért, mert fáj, hanem mert ennyi gondolatot nem lehet egyszerre elviselni.

(Amúgy persze, el lehet, de elég zilált vagyok.)

Tegnap visszacsöppentem egy kicsit a korábbi (budapesti) életembe. Egy egész napos szakmai workshopon voltam a belvárosban, sokat beszélgettem emberekkel, voltak újak is, de volt egy csomó munkatársam is, meg Fotós is, ami azért megnyugtatott. A workshop után beültünk egyet teázni meg beszélgetni, ami szintén nagyon jó volt. Aztán csatlakoztam a régi olvasós baráti társaság aktuálisan aktív tagjaihoz (6 évig minden hónapban találkoztunk egyszer, aztán azóta én kicsit kikoptam a társaságból, de most pont olyanok voltak, akiket régebb óta ismerek, vagy újabbak, de bírom őket), és jól esett kicsit kiszakadni a megszokott közegemből. Ma pedig elmentem kirándulni a Pilisbe egy újdonsült ismerősömmel, akivel elég jól megtaláltuk a közös hangot, fél tizenegykor indultunk sétálni, és háromkor eszméltem rá, hogy elment a nap. Iszonyat jól esett a kettőnk némileg átfedő kutatási területeiről, ökofeminizmusról meg a természet-ember kapcsolatok irodalmi ábrázolásáról beszélgetni (meg aztán sütit enni a MÁK Cukrászdában, ami nagyon finom volt). Néha hiányzik ez a közeg, és jó vissza-visszatalálni ide (de sokkal kevésbé hiányzik, mint amennyire a budapesti éveim alatt az a közeg hiányzott, amiben most élek - nem tudom, ez mennyire érthető). Szóval, annak ellenére, hogy majdnem két egész napot emberek közt és beszélgetéssel töltöttem - ami általában eléggé le szokott fárasztani -, nagyon feltöltődtem.

október

Egyrészt itt van az ősz, itt van újra / s szép, mint mindig, énnekem, másrészt pedig megint akkora feszültség van bennem azzal kapcsolatban, hogy haladni kéne a kerttel, a befőzéssel, a munkával, az egyéb magán projektekkel... nehezen viselem az évszakváltásokat. Most kitaláltam egy hetirendet magamnak, rendes munkaidővel meg mindennel, és írtam egy listát arról, hogy mit kéne megcsinálni a kertben, úgyhogy kezd kicsit könnyebb lenni. Csak ugye nem tudom mindig tartani magamat a hetirendhez, most is fel kellett jönnöm Budapestre 3 napra, és itt nem tudok úgy dolgozni, mint otthon. Tegnap is egyik dologtól kaptam a másikhoz, van egy csomó félbehagyott feladatom. És folyamatosan azt veszem észre, hogy be vannak feszülve az arcizmaim - amikor ráeszmélek, próbálom ellazítani őket, de aztán eltelik 10 perc, és megint be vagyok feszülve.

Bahh.

De holnap elmegyek kirándulni a Pilisbe, megnézem az őszülő erdőt, az biztos jó lesz.

feszültséglevezetés

Másfél hónap kihagyás után tegnap elmentem megint futni... vagyis inkább kocogni, mert elég siralmas tempót produkáltam (mondjuk nem segített az se, hogy a kutyával mentem, aki nem volt túl együttműködő). Nem biztos, hogy jó ötlet, mert a csípőm/derekam még nem jött helyre teljesen, akármi is volt a baja, de úgy éreztem, hogy vagy elmegyek futni és lesz, ami lesz, vagy felrobbanok az idegtől.

Most Fiú is majd' megpattan, pedig ő nem szokott ideges lenni, úgyhogy remek társaság vagyunk egymásnak.

A hét elején 53 (!!) kilót mutatott a mérleg. Egyrészt örülök neki, mert ez azt jelenti, hogy nem híztam abban a kb. két hónapban, amikor nem nagyon tudtam edzeni. Másrészt viszont annyira nem örülök, mert ez a szám azt jelenti, hogy izomból is fogytam. Mondjuk legalább nem híztam vissza azt, amit izomból elveszítettem, az is valami... Mindenesetre most próbálom visszavezetni az edzést, mert szeretek jógázni is, de azért hiányzik az intenzív mozgás.

Az is segít egy kicsit, hogy kitaláltam egy új hetirendet, amiben vannak 2 vagy 3 órás dolgozós blokkok, a többi idő meg "szabad" (vagyis ilyenkor tudok a kerttel foglalkozni, befőzni, takarítani, recenziókat írni, kutyát sétáltatni - meg minden egyebet, amivel nem keresek pénzt, de kötelezettség). Mert teljesen nonszensz volt már, hogy heti 15 órában dolgozom, de nem  tudom rendesen beosztani az időmet, mert amikor dolgozom, akkor mást csinálnék legszívesebben, amikor meg a többi dologgal haladok, akkor bűntudatom van, hogy nem dolgozom. Így most tiszta, hogy mikor van munkaidő, és mikor nem, szóval ez segít koncentrálni.

random hülyeségeken hisztizek

 mert eldurran az agyam az előző bejegyzésben említett éppen aktuális munkahelyi szituáció miatt:

UTÁLOM a Facebookos "care" reakciót, ki találta ezt ki? miért kell minden lófaszra ezt reagálni?!?!?!?!

(jó, nem utálom, azt utálom, amikor valaki minden bejegyzésre ezt nyomja)

((tudom, ne Facebookozzak, de munkaeszköz, ba+))

csalódások

Idén nagyon sok jó dolog történt velem, és főként ezekről írok itt a blogban (könnyebb a jó dolgokról írni, a nehézségeket kevésbé szívesen terítem ki a világ elé így, hogy fogalmam sincs ki olvassa). De azért értek nagy csalódások is. Hatalmasat csalódtam Lakótársban, és mind a két munkahelyemben is (vagyis hát nem is annyira a munkahelyeimben, hanem konkrét emberekben mindkét helyen). Az év első felére jutott a Lakótárs és az egyesület által okozott szorongás/csalódás cunami, és most, hogy ezek lecsengtek, beállt a sorba a céges munkahelyem is.

Szomorú vagyok, mert annyira igyekszem megválogatni, hogy mit és kivel dolgozom, amennyire csak tehetem. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy ezt a projektet elvállaljam-e, és végül elsősorban nem a pénz miatt vállaltam el, hanem mert nagyon tetszik a projekt, és arról volt szó, hogy együtt fogjuk csinálni. Megbíztam Y-ban, és szívesen dolgoznék vele.

De nem együtt csináljuk. És elcsúsztunk az egésszel. És kezdem megutálni az egészet. És még két év hátra van belőle.

a klímaszorongás legjobb ellenszere

nekem a kertészkedés.

A mérések kezdete óta ez a legmelegebb szeptember? Legalább beérik egy pár nyamvadék paprikám, és még októberben is szüretelhetek uborkát!

Nem esik többé a hó és nincsenek mínuszok? Legalább egész télen termeszthetek leveles zöldeket a fólia alatt, és januárban elvethetem a borsót!

(Persze a szorongás ettől nem múlik el teljesen, továbbra is állatira szorongok az évszakok felborulásán, de így legalább valami jó is származik belőle. A kertészkedés elképesztően nagy biztonságot és rengeteg örömöt hoz, még a sok hajtépéssel együtt is.)

Könyvfesztivál

Van köztük három recenziós könyv is, de nem akarok beszélni róla, hogy mennyi pénzt költöttem el már megint könyvekre.

(Az az alapelvem, hogy könyvekre és kajára szabad költeni, de ezek az árak már az én lelki határomat is túllépik, úgyhogy van egy pár könyv, aminek a megvásárlását el is halasztottam. Meg persze került egy csomó új a kívánságlistámra. :D)