Püthagoraszba tegnap botlottam bele teljesen véletlenül, és annyira abszurd ez az egész, hogy muszáj megosztanom veletek is.
Nagyon-humánosok kedvéért: Püthagorasz ókori görög matematikus-filozófus volt, aki a követőivel együtt (erről majd később szó lesz) lefektette a számelmélet alapjait, és egy csomó mindent alkotott a matematika területén. Amivel nagy valószínűséggel mindenki találkozott valamikor, az a Pitagorasz-tétel, mely szerint bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának négyzete megegyezik a másik két oldal négyzetösszegével. Ez a sztori szempontjából nem annyira releváns, de hátha ez segít elhelyezni, hogy kiről van szó.
Püthagorasz (avagy elterjedtebb, de helytelen átírással Pitagorasz) Kr.e. 570 körül született Szamosz szigetén. Életéről nem tudunk nagyon sokat, mert már jó politikusként ekkor is legendák övezték, amikből nem mindig könnyű kihámozni az igazságot. Az egyik sztori arról szól, hogy Krotón városa Kr.e. 510 körül Püthagorasz segítségével győzte le Szübarisz városát, akiknek állítólag félelmet lovashadseregük volt. Amellett azonban, hogy félelmetesek voltak, arról is híresek voltak, hogy egy bizonyos fuvola dallamra a lovak felágaskodva táncoltak. A legenda szerint Püthagorasz javaslatára a krotóni kémek megtanulták ezt a dallamot, otthon megtanították egy egész zenekarnak, és a csatatéren csak annyi volt a feladatuk, hogy eljátszották a dallamot, és amíg táncoltak a lovak, a krotóni hadsereg leöldöste őket.
Püthagorasz alapított egy filozófiai iskolát, és ezzel párhuzamosan jelentős személyi kultuszt épített ki maga köré. Követői a püthagóreusok voltak, helyileg Krotón városában működtek (mert internet hiányában akkoriban nehéz volt ennél nagyobb merítésből építkezni). A leírás alapján nekem nem egy bármilyen iskola jut eszembe erről az egészről... hanem sokkal inkább egy szekta.
A matematikusok szektája.
Mert amellett, hogy a püthagóreusoknak szigorú szabályok szerint kellett élniük - pl. részleges vagy teljes vegetarianizmust követeltek tőlük, közösen étkeztek, közösen sportoltak, énekeltek, és együtt hallgattak filozófiai előadásokat -, és Püthagoraszt szinte istenként tisztelték, hitük középpontjában a számok álltak, ezeket a világot felépítő őselemnek gondolták. Arisztotelész így ír róluk:
"... az ún. pythagoreusok a matematikára vetették magukat, s az elsők voltak, akik előbbre vitték ezt a tudományt, sőt annyira beleélték magukat, hogy ennek elveit gondolták a létező dolgok alapelveinek is. Mivel pedig a matematikában természet szerint a számok az elsők, azt hitték, hogy a számokban sokféle hasonmását találják a létező és keletkező dolgoknak, ... ők ugyanis az egyik számbeli állapotban az igazságosságot, a másikban lelket és értelmet ... és így tovább, pillantották meg - s mivel a harmónia természetét és okát is a számokban látták meg, ... a számok pedig az egész természetben az elsők, ennélfogva arra a gondolatra jöttek, hogy a számok elemei egyúttal minden létező valóságnak is az elemei, és az egész égi világrend harmónia és szám. ... S ha valahol hiányzott valami, mindenáron azt igyekeztek elérni, hogy elméletük összefüggő egésszé legyen..."
A püthagóreusok meg voltak győződve róla, hogy a világon minden kifejezhető számokkal, és azok összegeivel és arányaival (gondolom ezért foglalkoztak olyan sokat a háromszögek befogóival és oldalaival is). Annyit gondolkoztak ezen, hogy egy csomó matematikai alapvetést lejegyeztek, őket tekintjük a modern számelmélet atyjainak. Na de! Egy ponton felfedezték az irracionális számokat is (ezek olyan számok, amik nem írhatóak fel két egész szám hányadosaként, vagyis szembemennek azzal az elképzeléssel, hogy minden kifejezhető számok összegeivel és arányaival). Ezeknek a létezése alapjaiban rengette meg Püthagorasznak és a követőinek a világnézetét, úgyhogy titokban tartották a létezésüket, és kimondhatatlan számoknak nevezték őket. A legenda egyik változata szerint Püthagorasz egyik követője mégis a nyilvánosságra hozta az irracionális számok létezését, amiért cserébe "az istenek vízbe fúlással büntették" - hogy az istenek akaratát vajon ők maguk hajtották végre, vagy esetleg a püthagóreusok keze volt a dologban, arról már nem szól a fáma...
A szekta felépítése is "szektás" volt, vagyis a tagokat beavatottságuk mértékétől függően körökre osztották, és akik a belső körökben voltak (a mathématikusok) több tudás birtokába kerülhettek, mint a külső körökben levők (az akuszmatikusok). A matematikai tudáson kívül erős vallásos vonulata is volt a filozófiának: az európai vallások közül elsőként jelent meg náluk a lélek halhatatlanságának elképzelése (korábban csak az istenek voltak halhatatlanok). Megjelenik a lélekvándorlás elképzelése is: a léleknek többször kell megtestesülnie ahhoz, hogy megtisztuljon, és visszatérhessen az istenek honába.
Itt jön képbe a lóbab.
Püthagorasz elképzelése szerint ugyanis a lóbab növények képeznek létrát Hádész birodalma és az emberi világ között, és ezeken tudnak az emberi lelkek felmászni a földi világba - vagyis a lóbabszemek valójában emberi lelkeket rejtenek, ezeket megenni pedig már szinte kannibalizmusnak számít. Püthagorasz tehát következetesen megtiltotta követőinek a lóbab fogyasztását. De a legendák szerint ennél tovább is ment: annyira elzárkózott a lóbabbal való érintkezés bármilyen formájától, hogy amikor egyik ellenfelének csatósai üldözőbe vették, és egy lóbab földön keresztül kellett volna menekülnie, akkor inkább megállt, és hagyta hogy agyonverjék...
Nem tudom, hogy így leírva mennyire jön át, de szerintem ez a sztori teli van mai szemmel teljesen indokolatlan mozzanatokkal (pedig nem is írtam le mindent), nekem érdekes olvasmány volt (és bevallom azt is, hogy jót szórakoztam rajta, pedig ha ez egy kortárs sztori lenne, biztos a hajamat tépném tőle).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése