Ma kalandos napom volt. Először is... hajnali 3-kor ébredtem. (wtf - mondhatnám, ha tegnap nem aludtam volna kb. délután 1-ig) Utána még fetrengtem az ágyban, 5 körül felkeltem, locsoltam egy gyorsat, aztán segítettem egy kicsit Zongoratanárnak és Fotósnak pakolni az új házuknál. Utána hazaszaladtam, lezuhanyoztam, megreggeliztem.
És tulajdonképpen itt kezdődött az érdekes rész.
El kellett mennem ugyanis egészen Dombóvárig egy kivizsgálás miatt (Piacvárosban azt mondták, hogy nyáron nincs nőgyógyászat - wtf, de valahol értem, ok). Az még egy dolog, hogy ma volt az év eddigi legmelegebb napja (én meg ugye kifejezetten szarul viselem a meleget). De majdnem kifordultam a kórházból azzal a lendülettel, ahogy beléptem. És nem arról van szó, hogy az épületet mintha a szocializmus közepéről felejtették volna itt, azzal nincs mit csinálni. De az, hogy SEMMI nincs kiírva, tényleg konkrétan nulla betegtájékoztatás van, hát azt nem lenne egy olyan nagy befektetés megoldani. Végül nem fordultam ki rögtön, eljutottam odáig, hogy bejelentkeztem, és elmentem várni a nőgyógyászatra (legalábbis azt hiszem, hogy oda, mert az sem volt kiírva). Voltak előttem vagy tizenöten, nem tudtam leülni, légkondi vagy bármi hűtés természetesen nem volt, és semmi mozgás sem volt - az alatt az idő alatt, amíg ott voltam, nem jött ki senki, nem szólítottak senkit.
Először úgy voltam vele, hogy várok egy órát, mert úgyis csak két óra múlva megy a következő vonatom, hátha behívnak addig (ehhez egyébként nem fűztem túl nagy reményt). De húsz perc után azt éreztem, hogy én ide akkor se akarok bemenni, ha hívnak, úgyhogy inkább visszasétáltam az állomásra, és ott pilledeztem a kánikulában. Bónuszként az egyik forgalomirányító fiú megpróbált felszedni - egyébként nagyon kedves volt, de hát na.
Mire sikeresen elmenekültem Dombóvárról, már beizzítottam Fiút és Művészt, akikkel korábban már megegyeztünk, hogy ma elmegyünk strandolni. Kijöttek értem a vonathoz a kutyával, beültünk a cukrászdába - én a két gombóc fagyi mellé egy sütit is betoltam a kórház okozta sokkra. Aztán elmentünk strandolni, végre! Olyan jó volt a klóros vízben ázni és beszélgetni. Legszívesebben egész délután ott maradtam volna, de Fiú megéhezett, úgyhogy fél öt körül átgurultunk még eggyel tovább pizzát venni. Itt már Fiú is megjegyezte, hogy mininyaralás feelingje van a dolognak, meg én is határozottan úgy éreztem.
A pizzát nem bírtam mind megenni, a víz kiszívta minden erőmet. Eredetileg mulcsolni akartam este, aztán egy következő tervben füvet nyírni - még van jó másfél óra világosság, lehetne valami hasznosat csinálni. De azt hiszem, inkább csak kiülök és folytatom a Legend of Korra második évadát, miközben kb. huszadjára is elkezdek egy bikinifelsőt horgolni magamnak hátha ez már összejön, füvet meg majd holnap nyírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése