... néha meg szorongás és fájdalom

Szóval.

Írtam arról, hogy hullámvasút az élet.

Írtam arról, hogy milyen, amikor fent vagyok.

Most jön az a rész, amikor lent vagyok, és szó szerint megbénít a szorongás. Utálom ezt az állapotot.

Ilyenkor beakadnak a gondolataim, és hiába jógázok, hiába meditálok, mindig akörül forognak, hogy most szar, és nemakarom. Általában valamilyen nemakarom-feladat váltja ki ezt az állapotot - most is ez a helyzet, egy telefont kéne elintéznem, egy állami intézménybe kell megszerveznem egy látogatást, de nem válaszolnak az e-mailekre, és nem veszik fel a központi telefont, úgyhogy közvetlenül az igazgatót kell felhívnom. Ugye alapból utálok telefonálni, és ezt az egész feladatot utálom, meg magamat is utálom, amiért elvállaltam (pedig pontosan tudtam előre, hogy szenvedős lesz). Minden egyes alkalommal, amikor nem sikerült, kicsit megkönnyebbültem, hogy nem oldódik meg a probléma, nincs mit tenni, de nyilván akiknek szervezem a látogatást, azoknak fontos, hogy megoldódjon, úgyhogy ők pusholnak, hogy csináljam (amúgy kedvelem őket meg nagyon kedvesen csinálják, tényleg én voltam a hülye, hogy elvállaltam ezt az egészet). Én meg egyre jobban befeszülök rajta. Mindenesetre ma nem dolgozom, szülinapozunk, de remélhetőleg holnap pontot teszek az ügy végére.

Emellett az is van, hogy az elmúlt két éjszaka zivatarláncok vonulgattak a környéken, időnként minket is elkapva. Az esőnek örülök, a napközbeni 15 foknak meg a szélnek kevésbé, de annyira nem zavar. Az viszont igen, hogy a kutya egy rendkívül hangos, közeli villámcsapás óta retteg a mennydörgéstől meg a vihartól, és éjszaka hozzám menekül, és nem tudok aludni tőle. Tegnapelőtt hajnali 1 körül érkezett, és olyan 4-ig maradt, tehát pont a legfontosabb alvásciklusom maradt ki, tegnap teljesen használhatatlan voltam. Tegnap éjjel 11 körül érkezett, kihányta az egész vacsoráját, és olyan 6-ig maradt. Ebben az idősávban szerencsére tudtam aludni is, de legalább 3 órán keresztül simogattam és nyugtatgattam, úgyhogy azért nem olyan sokat.

Ráadásul amiatt, hogy így rá vagyok feszülve dolgokra + kevesebbet jógázom, az izmaim is be vannak állva, fáj a derekam, mintha 70 éves lennék, izomlázam van (oké, voltam futni is a héten), és összességében nem érzem komfortosan magam a bőrömben. Bahh.