... néha meg szorongás és fájdalom

Szóval.

Írtam arról, hogy hullámvasút az élet.

Írtam arról, hogy milyen, amikor fent vagyok.

Most jön az a rész, amikor lent vagyok, és szó szerint megbénít a szorongás. Utálom ezt az állapotot.

élni tudni kell

A mai munkaállomásom:

A medence nem látszik rajta, de az is van. Strand office ftw!

néha minden happiness és sunshine

és 40 fok  

Nem emlékszem, hogy kamaszkoromban vagy az egyetemista éveim elején nagyon konkrét elképzelésem lett volna arról, hogy milyen életet szeretnék élni, pláne hogy hol. Elég sokat sodródtam az árral: laktam Szegeden (5 helyen), Gödöllőn, Budapesten (3 helyen), Törökországban, Szlovéniában, sok emberrel együtt, sokfelé jártam, sok dolgot kipróbáltam: tanítottam angolt, fordítottam, dolgoztam játékgyárban, papírgyárban, voltam Erasmus+ koordinátor, terepi botanikus, kutatóasszisztens, és még sorolhatnám... inkább egy életérzés volt a fejemben, amit szeretnék, hogy természetközelben legyen, és hogy ne 40 órás munkarendben dolgozzak, mert az elég hamar kiderült, hogy arra alkalmatlan vagyok.

az élet egy hullámvasút

Ma kalandos napom volt. Először is... hajnali 3-kor ébredtem. (wtf - mondhatnám, ha tegnap nem aludtam volna kb. délután 1-ig) Utána még fetrengtem az ágyban, 5 körül felkeltem, locsoltam egy gyorsat, aztán segítettem egy kicsit Zongoratanárnak és Fotósnak pakolni az új házuknál. Utána hazaszaladtam, lezuhanyoztam, megreggeliztem.

És tulajdonképpen itt kezdődött az érdekes rész.

dolgok, amiknek örülök

- múlt héten voltam málnát szedni
- most egy darabig nem kell kimozdulnom itthonról
- nem okoz problémát hajnalban felkelni, hogy locsolni menjek a kertbe
- minden perc jógázás
- május végén újrakezdtem a rendszeres pranayama légzőgyakorlatokat, és nem tudom, hogy emiatt-e, de sokkal jobban alszom
- múlt héten végre eljutottam masszázsra is!
- újra elkezdtem írni
- visszabontottam a készülő sálat, amit még a legelején elb.sztam, de nem volt kedvem/szívem visszabontani (aztán kénytelen voltam belátni, hogy hiába toldozgatom, nem fog így működni)
- jó könyveket olvasok mostanában (ezekről írok is majd)
- Baba mindig elmosolyodik, amikor meglát
- múlt hét péntek óta minden nap tolok egy homoktövis-bodzaszörpöt
- ettől valószínűleg nem teljesen függetlenül legalább a felfázásos tüneteim elmúltak
- kinyitott a strand a szomszéd faluban (bár még nem voltam, de ami késik, nem múlik, mire jó a 35 fok, ha nem strandolásra)
- befejeztem az Avatar harmadik évadát
- nyár van, úgyhogy kevésbé feltűnő, hogy még annyi kedvem sincs dolgozni, mint máskor
- nem Budapesten kell megrohandom a 30+ fokokban (ezért minden évben hálát adok, mióta ideköltöztünk)
- hársfaillat, levendulavirágzás, búzavirágok és szarkalábak a kertemben (jövőre több virágok vetek)
- ha más nem is lesz a kertben, hagyma, paradicsom meg cékla igen (koppkoppkopp)

dolgok, amik miatt ideges vagyok

- megint füvet kell nyírni
- jön a kánikula
- takácsatka invázió van a fóliában, mert elbambultam (és félek, hogy elviszik az összes paprikát és padlizsánt, ami elég szörnyű lenne)
- kellenének új ágyások, de közben meg ásson a halál nyáron ágyásokat
- az egészségem (ez különösen rossz, mert rendben szokott lenni :( )
- elakadás van a munkában, és elegem van belőle, hogy ezt is nekem kell megoldani, pedig elvileg ketten vagyunk erre a projektre
- fáj mindenem a sok gyomlálástól meg a kényelmetlen matracomtól
- nem teremnek a dolgok a kertben, pedig annyira szerettem volna, ha idén érezhetően kevesebb zöldséget kell venni
- elfelejtettem salátát ültetni / amit ültettem, az is meghalt
- kéne szappant is csinálni, de ahhoz is rendelni kéne dolgokat, mert majdnem minden elfogyott
- a házfelújításban megint nekem nem tetsző részletekre derült fény, és néha úgy érzem, hogy nem is akarok beköltözni abba a házba
- sütiket akarok sütni, de aztán nem eszi meg senki, én meg már így is híztam egy kilót az elmúlt pár hétben
- anyu eladja a házat, ahol felnőttem, és azt hiszem, illene nekem is hazamenni segíteni, de képtelennek érzem ezt is bezsúfolni a nyárba
- erről eszembe jutott, hogy az optimistán a háznál hagyott ("idénmárténylegbeköltöztünk" 2 éve) cuccaim nagy része minden bizonnyal a penész martaléka lett, és ki kell majd dobálni őket, ha egyszer újra hozzájuk férünk :((
- vajon fog-e még esni nyáron?
- megint nem tudom, mit kezdjek az életemmel

Püthagorasz, az irracionális számok és a lóbab

Püthagoraszba tegnap botlottam bele teljesen véletlenül, és annyira abszurd ez az egész, hogy muszáj megosztanom veletek is. 

Nagyon-humánosok kedvéért: Püthagorasz ókori görög matematikus-filozófus volt, aki a követőivel együtt (erről majd később szó lesz) lefektette a számelmélet alapjait, és egy csomó mindent alkotott a matematika területén. Amivel nagy valószínűséggel mindenki találkozott valamikor, az a Pitagorasz-tétel, mely szerint bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának négyzete megegyezik a másik két oldal négyzetösszegével. Ez a sztori szempontjából nem annyira releváns, de hátha ez segít elhelyezni, hogy kiről van szó.

mosogatás vs. alvás

(Kicsit rácsatlakozva Dolly takarítós posztjára.)

Én: - Jaj! Ma nem mosogattam! Bocsi!

Fiú: - Mondjuk nem is volt hova, nem pakoltam el az edényeket, teli volt a szárító.*

Én: - De akkor is. Elpakolhattam volna én is.**

Fiú: - De nem is volt rá idő, elment a nap.

Én: - De... mosogathattam volna alvás helyett délután!

Fiú: - Na jó, én szeretem a rendes konyhát, de annyira azért nem!***

(Kis kontextus a párbeszédhez: 5-kor keltem reggel, lementem locsolni, aztán elmentem sétálni a kutyával, kicsivel 8 előtt értünk haza, bekaptam valamit reggelire, aztán elrobogtunk az állatorvoshoz, ahonnan csak kb. egykor értünk vissza. Akkor sütöttem egy adag kenyeret, utána történt az alvás, aztán kiszállítottam a kenyeret, gyomláltam a kertben, ribizlit és hársfavirágot szedtem, 7-től volt egy online programom. Kb. fél kilencre értem haza, akkor vacsoráztunk, és utána hangzott el a fenti párbeszéd.)

*valamiért elpakolni a száraz edényeket sokkal inkább nehezemre esik, mint mosogatni, úgyhogy Fiú pár hete kitalálta, hogy ő elpakolja az edényeket, hogy gyakrabban mosogassak (ez leírva kicsit gáznak hangzik, de esküszöm, hogy nekem megkönnyebbülés volt :D)

**oké, a mindentnekemkellcsinálni becsípődésemmel még dolgozni kell

***ez sokat elmond Fiú prioritásairól az életben :D

allergia

Hisztiposzt.

Én nem a pollenallergiások táborát erősítem (szerencsére), viszont a rovarcsípés-allergiám is időnként ugyanannyira meg tudja keseríteni az életemet. Nem nagyon vészes dolog, például nem kezdek fulladni, ha megcsíp egy darázs, de azért elég kényelmetlen tud lenni, amikor tenyérnyire dagadt szúnyogcsípésekkel mászkálok (ráadásul minden kullancs csípést is extra körültekintően kell figyelni, mert azok is bedagadnak és kipirosodnak, de nem Lyme-kórosan, hanem csak simán - ami, mint kiderült, nem jelenti azt, hogy akkor nem is lehetek Lyme-kóros). Volt már olyan bögölycsípésem a vádlimon, amitől a lábfejemtől a lábszáram tetejéig az egész lábam kétszeresére dagadt, nem tudtam cipőt venni (még papucsot se), és még úgy fel is hólyagosodott, mintha megégettem volna. Minden évben van egy-két tenyérnyire, vagy még nagyobbra dagadt szúnyogcsípés a combomon, és az elmúlt években sikeresen összeszedtem évi egy darázscsípést is. 

És minden évben eljön az a pont, amikor a szervezetem túltelítődik a szúnyogcsípésekkel (bár tavaly azt hiszem kimaradt, annyira nagy szárazság volt, hogy még szúnyogok se voltak), és begyullad a lábam. Vagy nem tudom, mi a jó szó rá, de a lényeg, hogy az éppen aktuális csípések duplájukra dagadnak a lábszáramon, felforrósodnak, és körülöttük annyira feszül a bőr, hogy már nem is viszket, hanem fáj. Ha egy helyben ülök vagy állok, akkor még elmegy, mert csak kellemetlen, de ha mozgok, netán leguggolok, akkor belenyilall a fájdalom; ha hozzáér valami (pl. ruha vagy gumicsizma), az is nagyon irritál. Ilyenkor pár napig kenegetem mindenféle dolgokkal.

Idén most jött el ez a pont, tegnap reggel már éreztem, hogy ez nem lesz jó, és estére be is durrant mindkét lábam. Idén az antivakarin és a Spiritus menthae cum sale lett a nyerő - utóbbi gyakorlatilag borsosmentaolaj alkoholban feloldva. Remélem, hogy hamar sikerül visszaszorítani ezt a mértékű gyulladást, mert nagyon kellemetlen, és ha egy kicsit nem figyelek oda, elég fájdalmas is ez az állapot.