De nem könnyű. Ma fel kell hívnom a kéményseprőt - mert ugye, amikor mondtam, hogy ki kéne seperni a kéményt, akkor lehurrogtak, de aztán elromlott a kazán, és most hellyel-közzel megint megy, de látszik, hogy többet fogunk fával fűteni, mint amennyit terveztük, úgyhogy hirtelen mégis fontos lett a kéménysöprés. Csak hát tartok tőle, hogy ilyenkor már a kéményseprő azt fogja mondani, hogy lóf.sz, és nem jön ki.* Ehh.
Egyetlen filmet sem néztem meg az online Verzión, ami kicsit elszomorít, de csak egy kicsit, mert most egy sem volt, ami olyan igazán megfogott volna. Voltam viszont megint Budapesten, lelkiztünk egy hó hosszút a középső húgommal csütörtök este, aztán még hajnali kettőig borozgattunk Kertésszel, aztán 8-ra kellett vérvételre mennem - és hát, te jó ég, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen rosszul, pedig nyáron is csináltunk ilyet (mondjuk akkor nem vérvételre mentem, csak a kertbe dolgozni). Annyira rosszul voltam, meg annyira trutyi volt az idő, hogy utána sűrű elnézések közepette, mégse mentem Kertésszel fóliasátrat takarítani (szerencsére neki se volt kedve hozzá, úgyhogy csak egy kicsit éreztem megbízhatatlan barátnak magam). Utána átközlekedtem az unokaöcsémhez Fehérvár mellé a szőlőhegyre, ott egy jót aludtam, és a hétvégén túráztunk egyet a Bakonyban. A Kéktúra Zirctől Németbányáig tartó szakaszát teljesítettük (plusz a Németbánya-Farkasgyepű távot, mert vasárnap egy busz sem megy Németbányáról sehova). Jó volt, egy csomót beszélgettem az unokatesóimmal, a nagynénémmel meg a férjével, szombat este rántott sajtot vacsoráztunk egy kedves bakonybéli vendéglőben, és még egy pár kör Mindot is nyomtunk, mielőtt mindenki elaludt.
Most próbálom utolérni magam a házimunkával (meg blogot írok, haha), Fiú elmosogatott, de valahogy mosásból túl sok gyűlt fel. Itt a hideg is, meg kéne valahogy próbálni téliesíteni a kertet, meg diót kell még törni, csicsókát mosni (megszabadultunk 10 kg csicsókától! már csak tízszer ennyi van hátra...), porszívózni, mittudomén... és hétvégén megint Budapest. A legnagyobb húgom jövő héten Németországba költözik, és egyfelől nagyon örülök neki és büszke vagyok rá, hogy felvették erre a képzésre, másfelől viszont összeszorul a szívem, mert az öt tesómból ő a harmadik, aki külföldre költözik...
*update: nem mondta azt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése