1. Felmerészkedtem a padlásunkra. (Közepesen súlyos létrafóbiával küzdök, és bár három és fél éve lent lakunk a faluban, eddig ezt sosem mertem megtenni. Most muszáj volt, mert fent kellett dolgozni.)
2. Elmentem bőrgyógyászhoz. Ez egy hosszú sztori, régóta húzódik, és újra meg újrakezdődik. Lespóroltam 2 kört (a háziorvost, ahova szimplán nem volt kedvem elmenni, és a SOTE Bőrklinika általános ambulanciáját, ahova nem sikerült időpontot szereznem), és elmentem egy immunológus-allergológus bőrgyógyászhoz magánrendelésre. G*ci drága volt, de legalább már van neve a bajomnak (és tádáá, helyesen diagnosztizáltam magam Dr. Google segítségével, a másik három bőrgyógyász, akiknél évekkel ezelőtt jártam, bekaphatja). Elég béna helyzetbe kerültem, elég dühös is vagyok, de remélem, hogy egy telefonnal meg lehet oldani a dolgot. F*szom az egészségügybe. F*szom az autoimmun betegségekbe.
3. Edzőtáborba küldtem a kovászomat. A téli kenyereim kritikán aluliak, amit eddig a hőmérsékletre fogtam, de végül meggyőztek, hogy inkább gyenge a kovászom. Mostantól rendesen gondozom, heti kétszer sütök (bár azt nem tudom, ki fog annyi kenyeret meg péksütit megenni, de majd megoldjuk).
4. Rendelek alapanyagokat a szappankészítéshez. Jó, ezt még nem csináltam meg, de meg fogom. Ez amúgy minden évben egy hosszas folyamat. "El fog fogyni a szappan, kéne újat csinálni." "Jó, majd rendelek hozzá cuccokat." - nyár közepén, ősze elején hangzik el általában egy ehhez hasonló párbeszéd. Na, hát most épp a hajmosó szappanom és a rendes szappan is fogyóban van, úgyhogy muszáj beiktatni egy szappankészítős délutánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése