Kedvesek! Elköszönök tőletek.
Egyre inkább nehezemre esik ápolni a magamban megtalált kis fényt. Nem fogok írni, és nem fogok más blogokat olvasni sem. Nem nekem való az online világ.
Nem tudom, mennyi ideig fog tartani ez az állapot. Talán egy pár hét vagy hónap múlva visszajövök. Mindenesetre köszönöm mindenkinek, hogy velem voltatok!
A kéményseprő végül meglehetősen kedves volt (annyi rémtörténetet hallottam már a kéményseprőkről), és kiderült az is, hogy nem a kéménnyel van baj, hanem csak rosszul használtuk a cserépkályhát. Mindent elmondott, megmutatott, kitakarította a kéménylukat, szerintem összesen ha fél órát volt itt (és nem kért pénzt se). Ráadásul velem is kedves volt, nem Fiúnak magyarázott mindent, mintha én a világon se lennék, ami bizonyos mesteremberekkel, munkásokkal (és szomszédokkal) azért gyakran megesik.
Úgyhogy most lekerült egy indokolatlan szorongás a vállamról (miszerint kigyullad a kémény, leég a ház, és az összes könyvem a tűz martalékává lesz).
Ezen kívül az is történt, hogy Gépészmérnök rendelt 60 bála kőzetgyapotot, amit felpakoltunk a padlásra, ahol elég esetlegesen van szigetelés, most a fiúk mindjárt szétterítik, és bízunk benne, hogy ez jelentősen javítani fog a ház hőtartásán (ami egyébként körülbelül a nulla felé közelít).
Ma otthagytunk egy vagyont a piacon meg a boltban, de azzal vigasztalom magam, hogy a fahéjas mandulának hogy fog mindenki örülni, meg hogy milyen finom rugelachot fogok sütni szombaton a vajjal. A vaj- és tojásdrágulásban azt hiszem az fáj a leginkább, hogy a sütés drága hobbi lett, pedig milyen boldoggá lehet vele tenni a körülöttem levőket. Persze menetrend szerint megfordult megint a fejemben, hogy pékséget/cukrászműhelyt nyitok, de ez még egy darabig távoli álom marad, mert egyikhez sincs végzettségem, és konyhát sem tudnék most hol meg miből bérelni.
De nem könnyű. Ma fel kell hívnom a kéményseprőt - mert ugye, amikor mondtam, hogy ki kéne seperni a kéményt, akkor lehurrogtak, de aztán elromlott a kazán, és most hellyel-közzel megint megy, de látszik, hogy többet fogunk fával fűteni, mint amennyit terveztük, úgyhogy hirtelen mégis fontos lett a kéménysöprés. Csak hát tartok tőle, hogy ilyenkor már a kéményseprő azt fogja mondani, hogy lóf.sz, és nem jön ki.* Ehh.
Egyetlen filmet sem néztem meg az online Verzión, ami kicsit elszomorít, de csak egy kicsit, mert most egy sem volt, ami olyan igazán megfogott volna. Voltam viszont megint Budapesten, lelkiztünk egy hó hosszút a középső húgommal csütörtök este, aztán még hajnali kettőig borozgattunk Kertésszel, aztán 8-ra kellett vérvételre mennem - és hát, te jó ég, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen rosszul, pedig nyáron is csináltunk ilyet (mondjuk akkor nem vérvételre mentem, csak a kertbe dolgozni). Annyira rosszul voltam, meg annyira trutyi volt az idő, hogy utána sűrű elnézések közepette, mégse mentem Kertésszel fóliasátrat takarítani (szerencsére neki se volt kedve hozzá, úgyhogy csak egy kicsit éreztem megbízhatatlan barátnak magam). Utána átközlekedtem az unokaöcsémhez Fehérvár mellé a szőlőhegyre, ott egy jót aludtam, és a hétvégén túráztunk egyet a Bakonyban. A Kéktúra Zirctől Németbányáig tartó szakaszát teljesítettük (plusz a Németbánya-Farkasgyepű távot, mert vasárnap egy busz sem megy Németbányáról sehova). Jó volt, egy csomót beszélgettem az unokatesóimmal, a nagynénémmel meg a férjével, szombat este rántott sajtot vacsoráztunk egy kedves bakonybéli vendéglőben, és még egy pár kör Mindot is nyomtunk, mielőtt mindenki elaludt.
Most próbálom utolérni magam a házimunkával (meg blogot írok, haha), Fiú elmosogatott, de valahogy mosásból túl sok gyűlt fel. Itt a hideg is, meg kéne valahogy próbálni téliesíteni a kertet, meg diót kell még törni, csicsókát mosni (megszabadultunk 10 kg csicsókától! már csak tízszer ennyi van hátra...), porszívózni, mittudomén... és hétvégén megint Budapest. A legnagyobb húgom jövő héten Németországba költözik, és egyfelől nagyon örülök neki és büszke vagyok rá, hogy felvették erre a képzésre, másfelől viszont összeszorul a szívem, mert az öt tesómból ő a harmadik, aki külföldre költözik...
*update: nem mondta azt
Jól elhatároztuk, hogy jelentősen visszafogjuk a gázfogyasztást, lett villanytűzhely, villanybojler, a fűtésre meg majd ki-ki ráfűt kályhával vagy elektromos fűtőpanellal, és amúgy is kevesebb helységet fogunk fűteni.
A gázkazán meg azt gondolta, hogy tovább segít a rezsicsökkentésben, és két héttel ezelőtt felmondta a szolgálatot.
Ettől mondjuk nem tudom, hogy összességében kisebb lesz-e a rezsi, vagy így a villanyszámlánk lesz vállalhatatlanul nagy, de mindenesetre érdekes fűtésszezonnak nézünk elébe.
Most egy kicsit fellélegezhetek - ha minden igaz, egy darabig végre fogok rendes fizetést kapni az egyesülettől. Igaz, a betegségemmel kapcsolatos faramuci helyzetet még meg kell oldani, de már eldöntöttem mit fogok csinálni, úgyhogy ezen a téren is jelentősen csökkent a szorongásom (el persze azért nem tűnt, de hát ne legyünk telhetetlenek).
Úgyhogy most megint a horgolásról fogok írni, mert engem is napok óta foglalkoztat a nagy kérdés, ami miatt a nemzetközi horgoló közösség lázban ég.
Hosszas várakozás után megjelentették a Scheepjes (holland fonalgyártó cég) idei közös horgolását (angolul Crochet-A-Long, röviden CAL). Vagyis egyelőre csak a mintát és a kifejezetten erre a célra összeállított fonalszetteket, maga a horgolás csak januárban kezdődik. Két szettet állítottak össze hozzá, az egyik extra méregdrága, a másik csak simán méregdrága (jó, igazából a második a végtermék méretéhez képest nem annyira drága, de azért nem olcsó, na). A projekt a Colour Lab fedőnévre hallgat. Nyilván lehet saját fonalakkal és színekkel is csatlakozni a CAL-hoz, de egyrészt nincs ennyi fonalam, úgyhogy mindenképp venni kéne, másrészt nincs annyira kedvem átszínezgetni az a rengeteg formát, ebben nem vagyok túl jó. Na de, mielőtt folytatom, megmutatom, miről van szó:
Ez az első kép a másik pakkhoz, a Scrumptious nevűhöz, ami "csak" kb. 60.000 forint, viszont ez a színösszeállítás egyáltalán nem tetszik. Viszont van egy másik kép is egy máshogy összeállított Scrumptious pakkal:
Ez pedig megint tetszik... viszont nekem teljesen úgy tűnik, hogy a két képen nem ugyanazokból a fonalakból készült cucc van, a második sokkal élénkebb összhatású. Gondolom különböző szűrők vannak a két képen, vagy nem tudom, de honnan kéne tudnom, hogy melyik áll közelebb a valósághoz?!
A minta egyébként tetszik, és ha milliomos lennék, valószínűleg megvenném az első pakkot, de így most ezen filozofálgattam egész héten ráérős perceimben. Ellene szól a projektnek, hogy még az olcsóbb csomag is elég drága; hogy van másik hatszázhuszonöt cucc, amit meg akarok horgolni - és vannak köztük, amik egyértelműen jobban tetszenek, mint ez; hogy nem igazán tudom eldönteni, melyikek az igazi színek. Mellette szól viszont, hogy szeretnék részt venni egy CAL-on, mert jó bulinak tűnik; hogy a második pakk végeredménye egy 198x176 cm-s, ami elég nagy és egyszerűen szeretnék egy ekkora takarót; és hogy ha ehhez nézzük, akkor a 60.000 forintos ár nem is olyan magas.
Alternatívaként azt találtam ki, hogy megcsinálok egy másik, régebbi CAL-t ugyanazzal az időbeosztással. Az kevésbé jó buli, de kíváncsi vagyok, hogy meg tudok-e csinálni 3 hónap alatt egy takarót, ha van rendes időbeosztás. Nagyon tetszik például a Cypress Textiles Gloria Blanket közös horgolása:
Ez anyagárban kb. 30-35.000 forintra jönne ki, úgyhogy jóval olcsóbb lenne, mint a Colour Lab, viszont cserébe jóval kisebb is (127x145 cm) - ez igazából annyira kicsi, hogy még ágytakarónak se nagyon lehet használni. Viszont ez a színösszeállítás meg a minta nagyon tetszik.
Egy másik takaró, amit nagggyon szeretnék megcsinálni a Time Traveller's Blanket mondtam már, hogy rá vagyok kattanva a Cypress Textiles mintáira?, ami nem közös horgolás, hanem a Scheepjes magazin legutóbbi számában jelent meg:
Megy most egy másik CAL is, ami nagyon tetszik, a Hooked on Sunshine Espiritu del Sol fedőnévre hallgató projektje:
De ezt is inkább a hosszútávú listámra írtam fel, mert most nem négyzet alakú takarót szeretnék csinálni, ráadásul ez is rettenetesen drága (ez a színösszeállítás 90.000 forint, és csak 115x115 cm a végeredmény). Ezt mondjuk valószínűleg ki lehet küszöbölni részben azzal, ha másik gyártótól válogatok hasonló színű fonalakat, amiket itthon is lehet kapni, és nem Dél-Afrikából kell megrendelni... de szerintem nem ez lesz az első CAL-om, már csak azért sem, mert elég pepecselős minta, én meg most valami kisebb kihívást jelentő dolgot szeretnék. :D
És végezetül van még egy minta, amit szeretnék egyszer majd megcsinálni, de ez se nem közös horgolás, se nem takaró, hanem a For Them pulcsi a kedvenc Lilla Bjrön tervezőmtől:
Erős kísértést érzek, hogy felsorakoztassak még vagy tizenöt projektet, amit kinéztem magamnak, de tartok tőle, hogy ez rajtam kívül senkinek nem lenne érdekes, úgyhogy itt leállítom magam. De majd informállak titeket a döntésemről. :D
1. Felmerészkedtem a padlásunkra. (Közepesen súlyos létrafóbiával küzdök, és bár három és fél éve lent lakunk a faluban, eddig ezt sosem mertem megtenni. Most muszáj volt, mert fent kellett dolgozni.)
2. Elmentem bőrgyógyászhoz. Ez egy hosszú sztori, régóta húzódik, és újra meg újrakezdődik. Lespóroltam 2 kört (a háziorvost, ahova szimplán nem volt kedvem elmenni, és a SOTE Bőrklinika általános ambulanciáját, ahova nem sikerült időpontot szereznem), és elmentem egy immunológus-allergológus bőrgyógyászhoz magánrendelésre. G*ci drága volt, de legalább már van neve a bajomnak (és tádáá, helyesen diagnosztizáltam magam Dr. Google segítségével, a másik három bőrgyógyász, akiknél évekkel ezelőtt jártam, bekaphatja). Elég béna helyzetbe kerültem, elég dühös is vagyok, de remélem, hogy egy telefonnal meg lehet oldani a dolgot. F*szom az egészségügybe. F*szom az autoimmun betegségekbe.
3. Edzőtáborba küldtem a kovászomat. A téli kenyereim kritikán aluliak, amit eddig a hőmérsékletre fogtam, de végül meggyőztek, hogy inkább gyenge a kovászom. Mostantól rendesen gondozom, heti kétszer sütök (bár azt nem tudom, ki fog annyi kenyeret meg péksütit megenni, de majd megoldjuk).
4. Rendelek alapanyagokat a szappankészítéshez. Jó, ezt még nem csináltam meg, de meg fogom. Ez amúgy minden évben egy hosszas folyamat. "El fog fogyni a szappan, kéne újat csinálni." "Jó, majd rendelek hozzá cuccokat." - nyár közepén, ősze elején hangzik el általában egy ehhez hasonló párbeszéd. Na, hát most épp a hajmosó szappanom és a rendes szappan is fogyóban van, úgyhogy muszáj beiktatni egy szappankészítős délutánt.
A covid előtt pontosan tudta a YouTube, mire gondolok, amikor ezt írom be a keresőbe. Azóta kicsit pontosabbnak kell lennem. Az egyik kedvenc dolgozós zeném (csak sajnos nagyon rövid):
Volt egy elég intenzív hetem, amin nagyjából a következők történtek:
- háromnapos nemzetközi egyesületi rendezvény, aminek 2 napján vettem részt segítőként
- sütizés a Zabrakadabrában Molytárssal
- tizenöt fős pizzaparti itthon
- ötnapos országjáró körút két lánnyal, akik Európa szerencsésebbik feléről érkeztek látogatóba, és én szerveztem nekik a szállást meg az interjúalanyokat meg mindent.
Utóbbi egyébként több szempontból is elég jó volt, pl. sikerült kicsit kiszakadnom innen, nem csak fizikailag, hanem agyban is. De a végére azért eléggé elfáradtam, tegnap majdnem 11-ig aludtam (és akkor is csak azért keltem fel, mert már nagyon éhes voltam. De azóta tiszta chill üzemmódban vagyok: tegnap délután horgoltam, és közben megnéztem a Lucát meg a Turning Redet (aztán lefeküdtem aludni, mert annyira fájt a fejem, hogy már beszélni se bírtam). Így ma reggel korán és viszonylag frissen ébredtem, főztem egy jó, meleg vöröslencselevest, takarítottam, mostam, ebédre rántott sajtot csináltam narancssárga batátapürével, egyébként meg nagyrészt olvastam.
Az is van, hogy megint rendetlenkedik a kazán - vagyis hát igazából most már nem indul be egyáltalán. Villamosmérnök ma beüzemelt egy villanybojlert, ami elvileg az éjszakai áramra kötve fog menni (kíváncsi vagyok, mennyire fog működni ez a terv), úgyhogy melegvizünk már van, Fiú pénteken meg tegnap befűtött a kályhába is, Lakótársnak meg van egy elektromos fűtőteste. Én egyelőre még elvagyok fűtés nélkül, viszont azzal nem számoltam, hogy a mosás így sosem fog megszáradni - most pl. még arra várok, hogy a lepedőm használhatóra száradjon a kályhán, a ruhákat meg be se raktam végül a mosógépbe, majd holnap.
Valószínűleg indítványozni fogom, hogy heti egyszer fűtsünk be rendesen (lol), hogy meg tudjon száradni a mosás.
Szeretem nagyon ezt a novemberi esős-ködös-borongós időt, a rövid napokat meg a hosszú éjszakákat. Lesz azért jövő héten is dolgom, most van munka a háznál is, el akarom duggatni a fokhagymát, meg végre lemulcsolni a kigyomlált ágyásokat, és végre rászántam magam, hogy elmegyek bőrgyógyászhoz is. De azért remélem kitart ez a chill hangulat, mert nagyon élvezem. :D
Ez a mém megvan? Életem, röviden összefoglalva. Már napok óta kerülgetett a felismerés, de ma reggel sikerült megfogalmaznom, hogy annyi m...
