Fantastic Fungi

Ez egy hosszú poszt lesz a gombákról meg a gombákhoz való kapcsolatomról, ami előfordulhat, hogy csak nekem érdekes, de nekem nagyon. :D

A hétvégén megnéztem a Fantastic Fungi című filmet, és rajta felbuzdulva ma a BBC The Magic of Mushrooms címűt is, mert amúgy kialakulóban levő gombamániákusságban szenvedek, és néha kicsit táplálni kell ezt a mániát, mert elveszik a többi között. Most megint tökre fellelkesültem azon, hogy a gombák milyen kurva menő teremtmények.

A két film közül amúgy nekem a második tetszett jobban, kevésbé van a begombázásra fókuszálva és eggyel kevésbé hatásvadász, de igazából mindkettőt érdemes megnézni.

Nekem amúgy nincs nagy történetem a gombákkal, gyerekkoromban nagyon szerettem a rántott gombát, aztán valami gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvben olvastam, hogy léteznek mérgező gombák, és onnantól kezdve nem voltam hajlandó gombát enni, egészen olyan 16-17 éves koromig, amikor is rájöttem, hogy a bolti csiperkétől valószínűleg nem fogok meghalni. Így utólag úgy gondolom, hogy ez egy teljesen irreális félelem volt, tipikusan az amit nem ismerek, attól félek fajtájú. Sajnos egyik egyetemen se tanultunk sokat a gombákról (sőt, a kalapos gombákról leginkább semennyit), úgyhogy végül 2019 elején szántam el magam egy gombaszakértői tanfolyamra, ami egyébként szuper döntés volt. Van körülöttem egy csomó gombabolond ember, és én is nagyon szeretnék minden hétvégén gombászni járni és megtanulni egy csomó fajt (csak önmagában a tudás kedvéért), de 1. a Tolnai-dombság nem túl jó gombászhelyszín, 2. egyedül azért nehezebben veszem rá magam. Szóval bár tavaly letettem a végül a vizsgát (igaz, elég gyászos eredménnyel), az érdeklődésem összességében inkább távoli rajongás, mint valódi bolondulás.

De a gombák világa tagadhatatlanul magával ragadott. A biológiájuk is szörnyen érdekes (jó, hát valahol elbújva azért lakik bennem egy biológus, na): se nem állatok, se nem növények, de mindkettővel vannak közös tulajdonságaik. Az életmódjukat tekintve nagyon változatosak: a többségük korhadékbontó, de vannak mikorrhizás (azaz különböző növényekkel szimbiózisban élő), parazita, nekrotróf (élő szerves anyagot bontó) fajok is. Lenyűgöző, hogy gyakorlatilag bármit le tudnak bontani: vannak olyan kísérletek, melyek szerint még konkrétan a kőolajat is, vagyis bevethetőek lehetnek akár olajszennyezés esetén vagy szennyezett ipari területek remediációjában. 

A gyógyszeripar is használja őket, az antibiotikumat gondolom senkinek nem kell bemutatni - az első antibiotikumot Alexander Fleming izolálta egy penészgombából, és talán túlzás nélkül állítható, hogy az orvostudomány egyik legnagyobb áttörése volt az emberiség történelmében. Újabb kutatások azt is alátámasztják, hogy például a süngomba és a pecsétviaszgomba képes az idegsejtek regenációjának elősegítésére. Más fajok pedig a rák ellenszerének kutatásában kapnak központi szerepet. És persze ott vannak a pszichiátriai gyógyszerek: mielőtt az USA hadat üzent a varázsgombának, sok ígéretes kutatás folyt a pszilocibin gyógyhatásaival kapcsolatban (aztán azóta megint lehet ilyesmit kutatgatni, és állítólag vannak is ígéretes eredmények). 

Aztán ott van a mezőgazdaság és a természetvédelem. Kiderült, hogy a szárazföldi növényeknek olyan 70-80%-a valamilyen gombapartnerrel éli az életét. Ez egy szimbiotikus kapcsolat a gombák és a növények közt: a gombafonalak megsokszorozzák a gyökérrendszer felületét, kvázi tápanyagokat szívnak fel a növényeknek, amik pedig cserébe cukrokat, illetve a gombák szaporodásához szükséges hormonokat juttatnak vissza a gombafonalakba. Az is kiderült, hogy az erdőben a fák a föld alatt összeköttetésben állnak egymással a gombafonalakon keresztül, és ezen a hálózaton keresztül tápanyagokat is képesek egymásnak küldeni. Gombafonalak nélkül egy csomó növény nem fejlődik úgy, ahogy kéne neki (vagy nem fejlődik egyáltalán). 

És mennyi mindent nem tudunk még a gombákról.

A gombász tanfolyamon azt mondták, hogy "a gombákat most érte utol a genetika" - vagyis most jutottak el odáig a kutatók, hogy nagy tömegekben szekvenálják a gombák genomját, így a rendszertani besorolások (és így a latin nevek) folyamatosan változóban vannak. Mármint, elég gyorsan. Ez a folyamat a növényeknél is lejátszódott. Amikor növényrendszertant tanultam, minden egyes tanár elmondta tudománytörténeti érdekességként, hogy Linné (a modern rendszertan megalapozója) még külső határozóbélyegek alapján csoportosította a növényeket. Aztán a genetika tudománya mindent felülírt, és ma már csak jóindulatúan mosolyognak a Linné által létrehozott kategóriákon. Közben meg kiderült (igen, most a 21. században), hogy a gombák külső határozóbélyegek alapján történő csoportosítása hasonló buktatókat rejt. A pöfetegekről például kiderült, hogy nem egy fajcsoport, hanem egy életforma, és genetikailag tökre távol állnak egymástól.

Gyakorlatilag mindenhol ott vannak az életünkben, pedig sokszor nem is tudatosítjuk magunkban. Sör, bor, pezsgő, kenyér - nincsenek élesztőgombák nélkül. Sajtok - nincsenek penészgombák nélkül. Antibiotikumok - szintén penészgombák termelik őket. Ha nem lennének a lebontó gombák, nagyon hamar ellepné a le nem bomlott szerves anyag a Földet.

Na és akkor még arról nem is beszéltem, hogy a kalapos gombák is mennyire elképesztően változatosak. Magyarországon kb. 3000 fajuk él, és bár ezek közt vannak meglehetősen ritkák, meg olyanok is, amiket csak mikroszkóppal lehet határozni, még a laikusok és kezdők számára is rejt izgalmakat a gombászás műfaja. Nekem például a legmeghökkentőbb az volt, hogy mennyiféle illata lehet a gombáknak: a gombahatározókban egész elképesztő leírások vannak (egyik kedvencem a cellux- vagy narancsvirág illat), ha nem tapasztalom élőben, szerintem el sem hiszem. De szagoltam olyan gombát, aminek brutál erős ibolya illata volt, vagy érett körte illata, retekszaga,  (ez viszonylag gyakori), csatornaszaga, erős marcipánillata... és ezek még csak a legemlékezetesebbek voltak. A színek is elképesztő élénkek tudnak lenni (alább bemutatok pár saját fotót).

A másik dolog, ami elképesztő volt nekem, hogy bizonyos gombák mérgezősége meglehetősen... relatív. A gyilkos galócától nyilván felfordul mindenki, de ott vannak például a papsapkagombák, amiket itthon a mérgező kategóriába sorolnak, a skandináv országokban pedig mindenki eszi őket. Vagy a sárgászöld pereszke, ami nagy mennyiségben fogyasztva izomsorvadást okozhat - a tanár szerint, aki az órát tartotta, Magyarországon összesen nem nő annyi, hogy egy embernek mérgezés okozzon, és halálosan mérgezőként van kezelve (ebben nyilván van valamennyi költői túlzás, de az élőhelye itthon már csak mutatóban van), míg a balti országokban a piacon árulják. 

Szóval akármilyen téma merül fel a gombákkal kapcsolatban, szerintem mind veszettül izgalmas. Otthoni gombatermesztés, gombabőr, gomba-műanyag... de azt hiszem, most eléggé kiventilláltam magamból a lelkesedést, úgyhogy ezeket meghagyom egy későbbi alkalomra. :D

Téli fülőke (Flammulina velutipes)

Közönséges petrezselyemgomba (Hericium coralloides)

Retekszagú kígyógomba (Mycena pura)

Rézrozsdaszínű csészegomba (Chlorocyborium aeruginosa)

Ugyanaz, csak termőtestek nélkül <3

fent: sárga csengettyűgomba (Pluteus leoninus), ibolyaszínű pitykegomba (Entoloma euchroum), rőt fagomba (Neolentinus schaefferii), rézrozsdaszínű csészegomba; alul: háromszínű egyrétűtapló(nak határoztam én, de lehet, hogy valamelyik másik egyrétűtapló) (Daedalopsis confragosa var. tricolor)