bb

Amikor először felreppent a hír, hogy betiltják a Pride-ot, Fiúval mindkettőnknek az volt a reakciója, hogy b+, akkor idén elmegyünk. Amúgy nem voltam még sosem, és bár az elmúlt években mindig gondolkodtam, hogy ki kéne menni, mindig győzött a tömeg- és hőségfóbia. 

Most is k.rva nehezen vettem rá magam, hogy tényleg elmenjek, eléggé féltem, hogy mi lesz ha a fekete menet találkozik a szivárványossal, de aztán végül csak elindultunk. 

És hát ez.  

Nem mentünk végig, mert a Városháza téren már annyian voltak, hogy csak a Zsinagógánál csatlakoztunk, de onnan végigbattyogtunk a Gellért térig, a melegben, tömegben, zajban. Sokkal jobban viseltem, mint amire számítottam. Örülök, hogy ott voltunk (mondjuk vannak rossz érzéseim is, de azokat most nem osztom meg). De most egy darabig nem akarok embereket látni.

excuse me, but what?

Gondoltam, ha már úgyis a fejünkre ég a világ, el is költöm a pénzemet, hogy legalább jókat tudjak aludni (futon) és enni (pizzaliszt). 

Najó, abbahagytam az apokalipszis vizionálását. 

De tényleg vettem egy futont meg 10 kg pizzalisztet, mert nem látom sok értelmét, hogy a nem túl sok fizetésemet kuporgassam, amikor ilyen hasznos dolgokat is vehetek belőle.

Ma összeszedtem összenyomtam 4 krumplibogár lárvát, ami még mindig egész jó, ahhoz képest, hogy az ismerősök az utcában már hetekkel ezelőtt is arra panaszkodtam, hogy krumplibogár-invázió van, nálam meg egy se volt - de azért kicsit bosszant is a dolog, mert így megszűnt a kert idei krumplibogár-szüzessége. Ráadásul megint realizáltam, hogy a fóliában mekkora kárt csinálnak a takácsatkák (amit megelőzhettem vagy legalábbis csökkenthettem volna, ha rendesen permetezem a narancsolajat), amitől szintén elkedvtelenedtem, mert mi értelme így a fóliának, ha nyáron nem tudom használni? 
Nade, ma este majd nem felejtem el a narancsolajat! 
Meg gyomlálok is, majd ha nem lesz 70 fok.

Viszont! Csodálatos módon a paradicsomok közé ültetett kelbimbóknak annyira semmi baja, hogy szinte szemmel látható gyorsasággal növekednek. Ez különösen annak fényében megdöbbentő, hogy két hete elsirattam a káposztaféle-ágyásomat (karalábé, karfiol és leveles kel), mert megtalálták és letarolták a repceormányosok. Most úgy nézem, hogy némi remény mutatkozik a túlélésükre, drukkoljatok!
Jövőre minden káposztát paradicsom vagy hagyma közé ültetek (sőt, vannak egyéb merész terveim is a káposztafélék növényvédelmére), de amúgy meg komolyan már, ez akkora stressz minden évben, hogy ép mit zabálnak le a rovarok.

A lóbabból megintcsak semmi nem lett, amiatt is szomorú vagyok, mert rengeteg zöld terméskezdemény volt rajta, aztán kiszáradt / elgombásodott minden növény, és nem tudtam szinte semmit szüretelni, pedig nagyon szeretem. Azzal vigaszalom magam, hogy legalább nitrogénkötés ment a talajban meg minden, de na, azért csalódott vagyok. 

A babban még reménykedem egy picit, elkezdtek hüvelyesedni, de nem érzem még, hogy vannak-e benne babszemek, úgyhogy izgulok. Az egy nagy siker lenne, ennyi év után, ilyen száraz nyáron, de próbálom nem túlságosan beleélni magam a dologba.

 

A fejemben olyan szépen körvonalazódik, hogy mit kéne csinálni, csak valahogy a megvalósításig nem jutok el - és az a legbosszantóbb, hogy sok esetben azért, mert egyszerűen elfelejtem, hogy mit akartam csinálni (ld. narancsolaj), és csak akkor jut eszembe, amikor már tényleg nagyon sos. Akkor meg persze nyomasztóvá válik. 
Bahh. 
Kertészeti rutinokat is be kell építeni az életbe, nem csak a self care-t. 

minden nap

elgondolkodom rajta, hogy vajon kitört-e már a harmadik világháború, és ha igen, vajon mikor jut el hozzánk is.

Nem mondom, hogy felszabadító érzés, hogy az össze kamasz- és fiatal felnőtt-kori szorongásom beigazolódni látszik... de valahol mégis az, mert lám, nem voltam teljesen bolond, hogy ilyenektől féltem. 
A másik meg az, hogy már egész jól megtanultam együtt élni ezzel a szorongással/félelemmel, és általában nem bénít meg, tudok funkcionálni a mindennapokban. Persze a felszín alatt megbújó folyamatos aggodalom sem egészséges, de legalább nem pánikban és/vagy tagadásban töltöm a napjaimat. 

(Azt azért még hozzáteszem, hogy pénteken kiviharzottam egy családi ebédről a nagyapám negyedik ártatlan poénja után, ami ráadásul nem is nekem szólt, és tényleg nem kellett volna annyira felkapnom rajta a vizet, de elborult az agyam... szóval azért nem tökéletes a rendszer.)

Na mindegy, azt akartam igazából írni, hogy a szorongással kontrasztban ma felszedtem a fokhagymát, és rendkívül elégedetten fogyasztottam el a szokásos ribizlis-mandulás-csokit-datolyás zabkásámat reggelire. 
Dolgok, amik a kontrollérzet luxusát biztosítják a mindennapokban. 

Kemények küzdök, hogy legyenek egy hétnél hosszabb időre szóló vízióim is. 

tehetetlen

Volt vagy 8 megkezdett bejegyzésem, de az első pár mondat után mindegyiknél azt éreztem, hogy ehh - ez vagy túl mély, és nem akarok ennyire kitárulkozni, vagy pedig túl felületes, és minek osszam meg. még nem kizárt, hogy ennek is ez lesz a sorsa

Úgyhogy most csak összeszedtem néhány jó dolgot:
- voltunk nyaralni 5 napot, és szuperjókat kirándultunk a Mátra környékén,
- vettünk egy fűnyírót,
- elkezdtem meggyet szedni,
- készítettünk tegnap szappant,
- itt volt IronLady Hercegnővel, és nagyon jót beszélgettünk, teljesen feldobódtam a jelenlétüktől,
- és hoztak iszonyú finom mákos-almás sütit,
- új madárfaj: meggyvágó,
- rájöttem, hogy minden valószínűséggel nem én vagyok az egyetlen aktív ember, aki térdproblémákkal küzd (tényleg nem!), és elkezdtem ülő súlyzós edzéseket csinálni - nem olyan jó, mint a futás, de a semminél sokkal jobb,
- rengeteg tervem van (már csak idő kéne, amikor beléjük is tudok vágni),
- rendeltem falra ragasztható krétás táblát, úgyhogy mostantól talán nem felejtem el mindig meglocsolni a szobanövényeket,
- egy nagyon érdekes könyvet olvasok az alvásról,
- elővettem a nyári szoknyáimat,
- végre elég jó az idő a mezítlábazáshoz,
- imádom az csepegtető öntöző rendszerünket,
- délután jön Művész és levágja a hajunkat (végre!),
- Fiúval elhatároztuk, hogy péntek esténként pizzát fogunk vacsorázni :))

huhh

most csak gőzkieresztésként:

nyár eleji saláta: sütőben sült krumpli (majorannával), pirított zeller, éppencsak roppanósra főzött spárga és cukorborsó, sungiku, saláta, pici só, dióolaj 

lóbabos-borsós spagetti

citromos-újfokhagymás borsókrém

faeper-mustár

ribizlis-magkeverékes-datolyás zabkása

 

szeretném felavatni valamikor a szülinapomra kapott pizzás könyvet is 

 

a Lidlben ma volt magyar karfiol :)) 

 

ahh, bárcsak egész nap főzhetnék!
(nyári éttermet kéne nyitni f.szom a fix munkába) 

stop the world, I want to get out

Uhh, na ez a hét olyan intenzív érzelmi hullámvasút volt, többszörös hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, hogy most kéne legalább még egy hét, hogy mindent feldolgozzak.

Remélem holnap már nem történik semmi extra. 

gyász

Először Graz (nincs személyes érintettségem, de graziakkal dolgozom együtt, úgyhogy egy kicsit azért mégis).

Ma meg teljesen váratlanul és méltatlan módon meghalt az egyik szomszédunk.  

Felhívtam a feleségét (nem vagyunk ottjon, de azt hiszem amúgy se mertem volna átmenni), hogy ha tudunk valamiben segíteni, akkor szóljon... és úgy elkezdtem zokogni a telefonba, hogy kínosan gyorsan le kellett raknom, mert egyszerűen nem tudtam beszélni, de még a telefont tartani sem. Nem bírom felfogni.

(Légyszi ne írjatok részvétnyilvánítást, nem tudok vele mit kezdeni.) 

a kert nagy napja

Ma az összes kész ágyásra felkerült a csepegtető! Tesztlocsoltunk is, bírja a rendszer az egész kertet egyszerre, és a víz se fogyott ki a kútból!

Ha semmi más nem történik már ebben az évben, akkor is boldog leszek.

 

Más: a madárlistára felkerült a kis őrgébics és a búbos banka is (utóbbinak drukkolok, hátha beköltöznek egyszer a kertbe is - nem sok esélyt látok rá, de hátha). Sajnos most visszább esett egy kicsit a madármegfigyelési rutinom, mert ki kellett emelnek a reggelből, délután meg nem mindig szánom rá magam egy fél órás ücsörgésre, de majd valahogy lesz ez is.

beütött a nyár

Én meg még nem ültettem ki a paprika-paradicsom-padlizsán szentháromságnak egy jó nagy részét, sem pedig a Physalisokat. Elúsztam a babvetéssel, és a tökök közül is csak a cukkini néz ki értelmesen, a sütőtökök pl. nem keltek ki, úgyhogy most próbálkozom még egy hullámmal.
Ami viszont még nagyobb baj, hogy nincs hova kiültetni őket, mert nyilván az ágyáskészítéssel is el vagyok csúszva.

Frusztráció a köbön.