stresszírás

Egyszerűen képtelen vagyok ezzel a policy brieffel haladni, pedig elég sos lenne (valószínűleg ez a probléma, már persze azon kívül, hogy tétje is van a dolognak), úgyhogy gyorsan írok egy bejegyzést arról, hogy mostanában nehezemre esik kreatívkodni a konyhában, mert annyi felé kell figyelnem, hogy erre a kis napi meditációmra már nem jut sem energia, sem idő. Ami elég szomorú. Úgy döntöttem, hogy három dolgot teszek, ennek a visszafordítása érdekében:
- kevésbé leszek szigorú az alapanyagokat illetően (értsd: veszek zöldséget a boltban is, nem csak a piacra meg a kertre támaszkodom),
- üres perceimben lapozgatom egy kicsit a kedvenc szakácskönyveimet, hátha visszajön az ihlet, és
- magammal is kevésbé leszek szigorú a szénhidrátbevitellel kapcsolatban, majd ha megjön a tavasz/nyár, akkor lemozgom.

Már elindultam az úton a fűszeres keksszel, de tegnap elővettem a Jeruzsálemet, és készítettem belőle egy meleg salátát (sült cékla + főtt póréhagyma diós-fűszeres öntettel), a Lidlben vettem körtét (volt magyar! azért teljesen nem tudom feladni az elveimet, na), és így némileg motivált voltam visszatérni a reggeli zabkásához, amit amúgy nem nagyon szeretek, de még nem találtam jobbat helyette. A továbbiakban még nem tudom mi lesz, mostanában sok kínai/japán ihletésű, zöldséges-szójaszószos-rizstésztás egytálételt készítettem, de szeretnék visszatérni inkább a közel-keleti/kaukázusi vonalra, csak oda meg nincs ihletem.

Ma körtés batátalevest fogok főzni, másodiknak pedig za'ataros pirított kelbimbót árpagyönggyel, délután pedig szeretnék zsályás kekszet sütni. Kis lépések, kis lépések.

 

 

(Mire befejeztem ezt a bejegyzést, addigra elküldtem a policy brief harmadik verzióját átnézésre, és megjöttek az impulzuvásárlásból származó könyveim. Csak egy kicsit téptem a hajam, de összességében nem bántam meg még. Viszont rájöttem, hogy arányaiban nagyon sok szakkönyvet veszek és kevesebb szép-/szórakoztatóirodalmat, miközben elég nagy igényem lenne az utóbbira is. Na majd ha megjött a maradék két Billy.)