A kiskutya azóta minden nap feltűnik (tegnapelőtt itt éjszakázott). Iszonyúan sajnálom, és iszonyú mérges vagyok a "gazdájára", de tényleg nincs kapacitásunk még egy kutyára. Már zsinórban harmadik napja kapok sírógörcsöt a nap valamely pontján (és ma még dél sincs), nem tudom, meddig bírom még.

Van ötletem, hogy mit kéne csinálni, de nincs egyikhez se mentális kapacitásom. Fiúnak se, csak rajta kevésbé látszik.

Lehet, hogy egyszerűen csak leköltözök a félkész házunkba és nomád módon élek, amíg be nem költözhetünk.