70 kg cseresznyével később

azon aggódom, hogy az én adagom holnapra odarohad a fára a k.rva eső miatt. Igazán várhatott volna még egyetlen napot.

kertkontent következő rész

 Májusi eső, satöbbi. Vannak dolgok, amikkel el vagyok maradva, de egészen kezd hasonlítani a kert arra, amit elképzeltem.

olíva olaj

Amikor megláttam az Honest Toil új árait, kicsit a magasba szaladt a szemöldököm...

... de aztán megnéztem, hogy az előző adagot 2023. januárjában rendeltem, meg hát basszus, majdnem mindenhez olíva olajat használok, úgyhogy fontos, hogy jó minőségű (meg fair trade) legyen. Közel másfél évre nem olyan vészes befektetés.

(most megnéztem, hogy a nagyobb szupermarketekben mennyibe kerül, és literre leszámolva még így is jobban jövök ki, félelmetes)

radical acceptance

Radical acceptance can be defined as the ability to accept situations that are outside of your control without judging them, which in turn reduces the suffering that is caused by them. [...]

Rather than being attached to a painful past, radical acceptance suggests that non-attachment is the key to overcoming suffering. Non-attachment does not mean not feeling emotions. Rather, it refers to an intention of not allowing pain to turn into suffering. This means watching your thoughts and feelings to identify when you are allowing yourself to feel worse than is necessary.

The lack of judgment that is an important part of radical acceptance does not involve approval of the situation. Instead, it involves accepting reality for what it is and not getting caught up in an emotional reaction to that reality.

[verywellmind]

Már május közepe van, de a szülinapomat övező napokat leszámítva egyre sötétebben látok mindent ahelyett, hogy javulna a helyzet.

Annyira könnyű lenne egyszerűen csak felállni, és megint új életet kezdeni valahol.

Stop the world, I want to get out.

teli hűtő

A hétvégén maratoni szülinapozást tartottunk, ami egyrészt nyilván nagyon fárasztó volt, másrészt viszont szívmelengető is, például azon okból is, hogy az összes meghívott barátom és családtagom meg tudta állni, hogy a költözésről meg a házfelújításról kérdezzenek! Mindenki! Persze nem maguktól, mindenkit megkértünk előre, hogy az ilyen irányú kérdésekkel Fiúhoz forduljanak, de komolyan, tökre meghatódtam attól, hogy az én fülem hallatára egyetlen percig sem volt szó ezekről a témákról.

Szombat estére pizzázást hirdettünk, amire kértem, hogy hozzanak pizzáravalót, mert azt nem sikerült vásárolni a múlt héten. A pizzák nagyon jól sikerültek (kicsit süthettem volna többet, de így sem maradt éhen senki), és másnap nagyon vicces / megható / örömteli - ugyanakkor kevésbé meglepő - pillanat volt, amikor realizáltam, hogy a hűtőnkben több kaja maradt, mint a pizzázás előtt volt - egy nagy zacskó spenót, két doboz tojás, egy doboz házi sajt, egy csomag feta, egy fél parenyica és egy üveg olajbogyó maradt, és a Zongoratanár által hozz epret még előző este megettük.

A családomnak igazi közel-keleti mezzét készítettünk (még van hova fejlődni, mert az italokról pl. elfeledkeztem), és az öcsémen kívül mindenki nagyon élvezte (arra meg számítottam, hogy neki nem fog tetszeni, de mivel az ízlésünk kifejezetten üti egymást, és most az én szülinapom volt, nem dilemmáztam nagyon sokat ezen). Nagyon kedvesen lelkendezett mindenki, ami egyébként jellemző a családomra, de azért bízom benne, hogy ha nem tetszett volna nekik, azt is megmondják. Ezt is sikerült elég jól kiszámolni, a maradékokból küldtem egy pakkot Ironlady-nek, anyu és a nagymamám is vittek haza egy-egy doboz kaját, a maradékot meg kb. ma megettük Fiúval, szóval nem kell azt se rakosgatni, örülök.

Aztán az a vicces sorozat történt, hogy én megkértem Masszőrt, hogy hozzon egy fél-egy kiló epret, mert azt elfelejtettünk venni a múlt héten Siófokon. Úgyhogy hozott másfél kiló epret. Aztán Zongoratanár is hozott egy jó nagy dobozzal (szerencsére az ugye el is fogyott). Vasárnap pedig anyám hozott még két kiló epret a kajáláshoz való hozzájárulásként.

Úgyhogy most indokolatlanul sok sajttal meg eperrel van tele a hűtő.

(Ilyenkor amúgy végtelenül hálás vagyok, hogy az ilyen, mentálisan nehéz időszakokban, mint most is, ilyen szuper emberek vannak körülöttem.)

side note

Mentális állapotom egyik legjobb mutatója, hogy hány olvasatlan e-mail leledzik a fiókomban (utálom, ha olvasatlannak jelzett e-mailek gyűlnek a fiókomban, címkézem őket, az irrelevánsakat meg minél gyorsabban törlöm). Jelenleg 22, ami elképzelhetetlenül sok.

what keeps me sane

Az előző napok mélyrepülése után ma délután elkezdett némi javulást mutatni a lelkiállapotom (kicsit meglepő fordulat azután, hogy délben még kétségbeesetten sírtam Fiúnak, hogy mi lesz velem, ha pánikrohamot kapok, amíg nem lesz itt [vasárnap reggelig]?), de ehhez lehet az kellett, hogy 1. kisírjam magam, 2. két napra elengedjem a munkát, és csak a legminimálisabb dolgokat csináljam meg. Még nem érzem teljesen stabilnak magam, de nincs mit tenni, az igazán szorongást keltő dolgokat most nem lehet átugrani.

Készül a második ljubljanai bejegyzés is, csak lassan.  Azóta mindent is elolvastam az executive dysfunction kapcsán (jó, nem, de utánaolvastam egy kicsit), és egyrészt mindig ledöbbenek azon, hogy csak a magam számára csendben megfogalmazott dolgoknak neve van, és hogy nem általánosak, másrészt azért kicsit megnyugtató is, hogy nem csak én vagyok kattant (meg trehány - itt egy neurobiológiai magyarázat arra, hogy miért vagyok képtelen fenntartani azt a rendszintet, ami Fiúnak könyékből jön). Na mindegy, igazából nem erről akartam írni, hanem a mindenféle mozgásokról, amik mostanában egyben tartanak. Szóval:

A kiskutya azóta minden nap feltűnik (tegnapelőtt itt éjszakázott). Iszonyúan sajnálom, és iszonyú mérges vagyok a "gazdájára", de tényleg nincs kapacitásunk még egy kutyára. Már zsinórban harmadik napja kapok sírógörcsöt a nap valamely pontján (és ma még dél sincs), nem tudom, meddig bírom még.

Van ötletem, hogy mit kéne csinálni, de nincs egyikhez se mentális kapacitásom. Fiúnak se, csak rajta kevésbé látszik.

Lehet, hogy egyszerűen csak leköltözök a félkész házunkba és nomád módon élek, amíg be nem költözhetünk.