Néha szoktam mondani embereknek, hogy ha valami nagyon sürgős, akkor e-mailen/messengeren/telefonon keressenek. Valójában teljesen következetlenül, mert a messenger üzeneteket lehúzom és elfeledkezem róluk, az e-maileket vagy nem nézem meg vagy nem válaszolok rájuk, a telefont meg sokszor direkt lenémítom vagy elrakom valahova, hogy ne zaklassanak (nem mintha olyan nagyon gyakran zaklatnának).
Ma rájöttem, hogy igazából azt akarom, hogy ne keressenek, egyáltalán nem akarok elérhető lenni, hagyjanak békén a munka megbeszélésekkel, váratlan feladatokkal, családi találkozókról szóló keresztkérdésekkel. Úgyhogy hiába irányítom át az embereket egyik csatornáról a másikra, onnan meg a harmadikra, sehogy se lesz jó.
(Ennek a bejegyzésnek az apropóját az adta, hogy ma délelőtt konkrétan elbújtam Gépészmérnök és Kölyök elől, amikor meglepetésszerűen felbukkantak...)
 |
| Bruna Lima |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése