Adél és Dolly bogarat ültettek a fülembe, és be kell látnom, hogy ezt a blogot tényleg inkább használom naplónak, mint bármi másnak. Pedig hát ugye év elején volt az az elhatározásom, hogy kevesebbet fogok naplózni, és többet írni mindenféle másról, de nehéz lecsípni azt az időt (főleg így nyáron) a mindennapokból, ami szükséges ahhoz, hogy strukturáltan megfogalmazzam a gondolataimat.
Csak hogy szemléltessem a dolgot, kb. egy hónapja pihen a vázlatok között egy transzgenerációs traumákról szóló bejegyzés, és kb. egy hete egy másik, amit az ökofeminizmusról és az ember-természet kapcsolatról (meg egyéb kapcsolódó filozófiai kérdésekről) kezdtem írni, de közben a hőhullámot a strandon vészeljük át, amikor itthon vagyok, akkor meg kenyeret kell sütni, paradicsomot befőzni, felhasználni valahogy az irdatlan mennyiségű főzőtököt, amit ajándékba kapunk, haladni a munkámmal, takarítani, poloskát szedni a kertben, kicsit gyomolni, locsolni, másodvetéseket intézni, fügét szedni és feldolgozni (ezzel kicsit elúsztam, úgyhogy az élővilág már megszállta a fügefát), sittet lapátolni, kavicsot talicskázni, mittudomén. És akkor ezek mellett egyébként tök nagy igényem lenne azoknak a témáknak a megvitatására (vagy legalábbis kifejtésére), amik éppen foglalkoztatnak, de 1. nem találom az időt arra, hogy írjak is róluk, 2. egy kicsit mindig bennem van a félsz, hogy virtuálisan a torkomnak ugrik valaki.
Szóval ez van, majd egyszer biztos eljutok odáig, hogy közzétegyem a fentebb említett bejegyzéseket, de ma vár rám egy interjú, amitől eléggé parázok, illetve egy adag paradicsom és egy adag zöldparadicsom feldolgozása és egy sütisütés, szóval valószínűleg nem ez lesz az a nap.
Hú, pedig tök érdekes témák, én szívesen olvasnék róla.
VálaszTörlésEgyszer eljutok majd a közzétételükig, csak nem tudom, mikor. :)
TörlésIgazából mindannyian tudjuk, hogy amit egy blog mutat egy emberből az csak egy kis szelete annak, aki ő valójában. És itt reflektálnék a Dolly blogjában történtekre. Sokszor érzem itt, hogy szándékosan nem írsz mélyebben, vagy nem vonódsz bele annyira érzelmileg az írásaidba, amit teljesen megértek. Tele van minden trollokkal és én most emiatt nem is írok inkább. Viszont a másokhoz intézett kommentek jobban közelebb engednek magadhoz, ami nekem nagyon nagyon tetszik, szerintem fantasztikus ember vagy. Remélem, hogy nem bántottalak meg, egyáltalán nem állt szándékomban, és nagyon nagyon megértem, és tisztelem, hogy meg tudod húzni és tartani ezt a határt. <3
VálaszTörlésEgyáltalán nem bántottál meg, csak rámutattál arra, amit amúgy tudtam, csak nem fogalmaztam meg, hogy kb. munkanaplónak tartom a blogomat. :) Egyébként nagyon jól estek Dollytól meg tőled is a visszajelzések, csak először meglepődtem.
TörlésAz a baj, hogy sokszor nem tudatosan húzom meg ezeket a határokat, és akkor is kevesebbet mutatok meg magamból, amikor szeretném, hogy lássanak. Nyilván itt a blogon amúgy sem szeretném a legbelsőbb gondolataimat kiadni, de közben meg vannak olyan gondolatmenetek, amiket igen, csak aztán ilyen-olyan okokból mégse írom meg, vagy nem teszem közzé őket.
Engem is érdekelnek ezek a készülő bejegyzések! 👏🏼 Kimondottan szeretem, amikor egy bloggerina feltár magából mélyebb rétegeket, mindegy, milyen területen. (Ja és remélem, ezt nem érzed erőszakoskodásnak; természetesen az ilyesmit nem szabad erőltetni és ezt tiszteletben is tartom. Szimplán csak örülök, amikor valaki nyílik - de tudom, hogy nehéz néha és diszkomfortos.) Egyébként meg a paradicsomok, poloskák, főzőtökök és hőhullámok sorsa is érdekel!
TörlésTovábbá: Adél, én nagyon örülnék, ha te is újra / tovább / többet írnál. 🤗 Mind a kettőtök blogja betekintés egy teljesen más világba, mint amit ismerek, és ezt imádom.
Dolly, neked van másik blogod? Régebben olvastalak, de 2019 óta ott nincs bejegyzés. Be szabad jutni, ha zárt? :)
Törlés