Annyi mindenről akarnék írni, de a gondolataim hirtelen túl megfoghatatlannak és jelentéktelennek tűnnek az olyan boldogságos délutánok után, mint a mai volt.
Elmentünk strandolni, átcsapattunk a földutakon a dombon, labdáztunk a vízben, ütögettük óriástollast (ami nagyon tetszett a többieknek is, megérte megvenni) a parton, és VF kb. egy órán keresztül olvasott fel Rejtőt, amíg a napágyban feküdtünk.
A többiek megköszönték a strandolás ötletét és megszervezését, én meg hálás voltam, hogy együtt mentünk át.
Este focacciát és kiflit sütöttem, aztán egy sörrel kiültünk a tornácra, és megbeszéltük az életet.
Az ilyen napok után úgy érzem, hogy minek írni, úgysr tudom szavakkal átadni a hálát és az örömöt, amit ilyenkor átélek. De emléknek azért jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése