morzsák

Esik! Nem kell locsolni! Lehetek bent egész nap. Remélem tényleg itt az ősz!

A projekt menedzselés lekerült a vállamról, halleluja, de az előkészítésben azért vastagon benne leszek. Az is nagy munka, ekkora projekttel még nincs tapasztalatom, de annnnnyira jó, hogy a munka nagy része nem az én vállamon lesz.
Remélem, fel tudunk nőni a feladathoz. 

Leadtam a műhely-projektes beszámolót. Most szorítok, hogy ne kelljen hiányt pótolni.

Újra elkezdtem sokat horgolni. Mindig lenyűgöz, hogy egy(-két)(-sok) gombolyag fonal és egy horgolótű segítségével miket lehet létrehozni. Abszolút ilyen érzés:

Most annyira lelkes vagyok, hogy horgoló kört szeretnék majd indítani a műhelyben. Én 100%-ban angol mintákból dolgozom, egyrészt a magyar rövidítésektől a falra mászom (erpö meg herp, bahh) (bár ez lehet csak azért van, mert nem ezekhez szoktam hozzá), másrészt nekem logikusabb az amerikai terminológia (vicces egyébként, hogy a magyar, az angol és az amcsi terminológia három különböző logika alapján működik: magyarul az egyráhajtásos pálca - egyszer kell ráhajtani a fonalat horgolás előtt -, amerikaiul double crochet - kétszer kell áthúzni a hurkokon -, angolul pedig treble crochet - három hurok van a horgolótűn, mielőtt elkezdem áthúzkodni őket). Na mindegy, a lényeg az, hogy szerintem fantasztikus cuccokat lehet csinálni, mandaláktól elkezdve a ruhadarabokon át a gyerekjátékokig, de valahogy itthon továbbra is a horgolt terítőcskék meg nagyikockás takarók mennek.

Elolvastam a Mérgező szülők című könyvet. Az én szüleim nem voltak toxikusak, ennek ellenére nagyon hasznos és érdekes könyv, ajánlom mindenkinek. Érdekes folyamatokra mutat rá a szülőkről való leválás és az önállósodás témakörében.

Az is van hirtelen, hogy szőni kell kismillió kardigánkát, amit berendeltek egy boltba. Négyen vagyunk rá, egy ruhányi cucc megszövése 3-4 óra (nekem inkább 4). Gyönyörű, színátmenetes darabokat csinálunk, Lakótárs szabja és varrja őket, nekem bőven elég a szövés, azzal el is vagyok - csak épp azt terveztem, hogy a következő két hetet az üzleti tervem befejezésére szánom, de így csak kb. egy hetem lesz rá. Elvileg az is elég lesz, az alapok már megvannak... csak annyira kimerült vagyok, megint ötfelé kell szakadni folyamatosan, és mellette folyamatosan megy a társasági élet is, nagyon szeretnék két-három napot, amikor egyedül lehetek a gondolataimmal.

Az a tervem, hogy újra elkezdek "rendesen" futni, vagyis nem csak heti egyszer, hanem legalább kétszer, de inkább háromszor is elmegyek. A kitűzött 550 km szerintem nem fog összejönni idén, ahhoz nyáron többet kellett volna menni, de talán annyi még meglesz, mint tavaly.

Isteni ajvárt csináltam a saját padlizsánunkból és piaci paprikából.

Amiatt is hisztis vagyok most, hogy Villamosmérnök konyhafelújításba fogott nálunk. Mármint, nyilván azt csinál, amit akar, mi csak albérletben vagyunk itt, de nem értem, miért nem a saját házukkal meg az ifiházzal foglalkozik, ez miért nem várhat addig, amíg elhúzunk innen (ami nem tudom mikor lesz, de talán jövőre... talán...). Frusztrál, hogy meg se kérdezett minket, csak elkezdte, és még jó képet kell vágnom hozzá, amikor amúgy tökre zavar, hogy munkaidő után még itt mászkál, fúr, kalapál, és még annyi nyugtom sincs, mint egyébként.

Vasárnap volt nagycsaládi találkozó, ez ilyen legtágabb családi kör, voltunk vagy 30-40-en. Sokkal kevésbé volt megterhelő, mint amire számítottam, sőt, még fel is töltődtem egy kicsit tőle, annyira jól éreztem magam. Szerintem még Fiú is jól érezte magát. És beszélgettem olyan rokonokkal, akiket kb. tíz éve láttam utoljára.