A hétvégém másik fénypontjáról is szeretnék megemlékezni, ami pedig nem más volt, mint hogy végre kipróbáltam azt az online kalari órát, amit még régebben találtam meg, de eddig csak halogattam.
Kicsit úgy érzem magam, mint az első terepfutásom után. A felhők felett.
A kalaripayattu egy Dél-Indiából (egészen pontosan Keralából) származó harcművészet, amit sokan az első harcművészetnek tartanak (de gondolom a többi harcművészet követői közt sokan pedig azokat tartják a legrégebbinek, nekem pedig fogalmam sincs, kinek van igaza). A kalari ma már inkább művészet, mint harc, de micsoda művészet! Ha nem lenne foglalt ez a név, azt mondanám rá, hogy bodyart.
Én először 2017 nyarán találkoztam a kalarival, akkoriban még Budapesten laktunk, és az InSpirálban volt egy bemutató óra, amire Fiúval mindketten elmentünk. Nem emlékszem már, hogy egyből beleszerettem-e, vagy úgy voltam vele, hogy "ez jó lesz, adjunk neki egy esélyt", de az tuti, hogy nagyon hamar szerelmes lettem ebbe a mozgásformába. Szeretem benne, hogy nagyon ott kell lenni agyban, hogy legalább megközelítőleg valami hasonlóságot mutassanak a mozdulataim a tanár mozdulataihoz; hogy egyszerre kell erősnek, gyorsnak és hajlékonynak lenni. Korábban is sportoltam - 6 évig tollaslabdáztam (rendesen teremben, nem csak a strandon), floorballoztam, néptáncoltam, az egyetemen röpiztem, korcsolyáztam és a teniszt is kipróbáltam -, de a mozgáskoordinációm és a testtudatom, hogyismondjam, nem volt túl jó. Nem tudom, mi az átlag, de nekem mindig az volt az érzésem, hogy mozgáskoordinációban alatta vagyok (de persze lehet, hogy ez csak azért van, mert az általános iskolás legjobb barátnőm, akivel sülve-főve együtt voltunk, simán átlag feletti mozgáskoordinációval rendelkezett, nem véletlenül lett belőle mozgásfejlesztő és tánctanár).
Itt egy rövid bemutató videó erről a mozgásformáról:
Szóval elkezdtünk edzésre járni, Fiúval együtt (ő erős volt, én pedig hajlékony, úgyhogy mindkettőnknek volt hova fejlődni). Míg le nem költöztünk a faluba, végig jártunk, vagyis kb. másfél évet, heti kétszer. Amikor leköltöztünk, ez volt az egyetlen dolog, ami tényleg és igazán hiányzott innen - még pár hónapig próbáltam gyakorolni néha, de aztán elsodortak a mindenféle teendők, meg hát ehhez azért alapvetően nagy hely kell, bizonyos gyakorlatsorok közben ugrálni és futkosni kell, nem lehet kis szobában megcsinálni őket.
Aztán valamikor év elején megtaláltam a Studio Kalari oldalát, amit egy lengyel nő csinál, és a járvány alatt online edzéseket tartott. Egy ingyenes órája van fent YouTube-on, meg néhány bemutató videó, a többiért fizetni kell (egy zárt Facebook csoportba vannak feltöltve, a kiírás szerint több mint 300 kb. 60 perces edzés, 85 euróért végtelen ideig hozzá lehet férni). Na, ezt az ingyenes órát csináltam meg tegnap (amiben minden jóság mellett az a legjobb, hogy kis térre van optimalizálva, nem kell egy tornaterem az elvégzéséhez):
És hát aaaaah, úristen, mennyire hiányzott ez nekem! Kicsit más stílust tanít, mint amit mi tanultunk Budapesten, de igazából csak apróságokban különbözik, néhány kéztartásban, de a lábmunka ugyanaz, a mozdulatok ugyanazok. Az izomláz ugyanaz. Azt hittem, hogy a futás miatt elég erősek a combjaim, de hát a lóf*szt, izomlázam van rendesen (bár járni legalább a tudok, a legeslegelső edzés után 3 napig alig bírtam járni). Olyan ez kicsit, mint a jóga, van benne egy csomó hasonló elem, csak sokkal gyorsabban történik minden, és lehet rugdosni. A videó alapján való tanulást mondjuk csak nagyon elszántaknak javaslom, vagy azoknak, akiknek valami más harcművészettel volt már kapcsolatuk, mert elég sok mindenre kell odafigyelni, ráadásul a videót nem lehet megkérni, hogy lassabban csináljuk (jó, de, le lehet tekerni a sebességet). Nekem (a mínuszos mozgáskoordinációmmal persze) kezdőként hónapokig tartott, mire az alapvető kéz- és lábmozdulatokat elfogadható szintre begyakoroltam.
Most nagyon lelkes vagyok, szerintem ki fogom fizetni a 85 eurót, mert szeretnék heti 1-2 alkalmat rászánni az edzésre, és bár ez az egy is nagyon tetszik, azért jó lenne, ha lenne miből válogatni (arról nem is beszélve, hogy egy csomó minden nincs bele, pl. állatpózok közül csak a vaddisznó került bele).
Na, szóval ezt a boldogságot meg akartam még osztani a világgal, éljen a grafomániám.
Húú, soha nem hallottam erről a mozgásformáról, de gyönyörű! Nem hiszem, hogy a jelenlegi kondimban bírnám, belekattintottam az órába és szerintem a tizedik perc táján elájulnék. :D De nagyon tetszik. Imádom a szép mozgásokat, ahol fontos az is, hogy egy mozdulat hogy néz ki (nem hiába a jóga a kedvenc mozgásformám). Örülök, hogy írtál róla.
VálaszTörlésHát igen, elég megterhelő mozgásforma... Én pl. egy darabig csak térdvédőben tudtam csinálni, míg megerősödött a térdem + kikísérleteztem, hogy tudok stabilan és térdfájásmentesen állni meg mozogni. :D De abban (is) hasonlít a jógához, hogy nem erőltetik túl a kezdőket, hanem hagynak mindenkit a maga tempójában fejlődni, úgyhogy ha egysze lesz lehetőséged kipróbálni, szerintem ne hagyd ki. :))
TörlésJaj, nagyon meghoztad a kedvem hozzá, már keresgélem is, hogy a környékemen nincs-e ilyen lehetőség. :) Még nem találtam, de ha valaha szembejön (egy kezdő óra), nem hagyom ki. Nagyon tetszik!
TörlésDe jó! :)) Remélem találsz majd valamilyen lehetőséget! Itthon elég aktív az indiai nagykövetség, sokféle programot szerveznek, esetleg érdemes megkérdezni őket, ha nem találsz mást. :)
Törlés