Folytatódik a Nagy Nyári Szétcsúszás. Nem emlékszem, hogy most jól állok-e azzal, hogy július végére jutottam el odáig, hogy vállalhatatlanul úszok mindennel és nem érdekel, vagy eddig ez inkább augusztusban következett be. De mindegy is, mert nem érdekel. :D
Múlt hét közepén kezdődött. Egyrészt ugye újabb hőhullám érkezett, ami miatt napközben alapból használhatatlan vagyok, ráadásul itt a domb tetején most már napi kétszer kell locsolnom, hogy ne pusztuljon meg minden, ami alsó hangon naponta plusz másfél órát vesz igénybe. Voltam futni, voltam a háznál gerendákat csiszolni és festeni, takarítottam, és kerestem egy csomó mángoldreceptet, hogy ha már legalább az van, akkor ne rohadjon meg a kertben. Aztán kitaláltam, hogy meglátogatom a húgomat a Velencei-tónál, mert ott van egy közös ismerősünk, akivel ő elég jóban van, én meg vagy 10 éve nem láttam, és amúgy is rég jártam a nyaralóban. Úgyhogy szerda hajnalban felkerekedtem - 5.26-kor indult a buszom, utána még három vonatra kellett átszállnom és egy órát sétálnom a vasútállomástól a nyaralóig, szóval olyan 8.30 körül érkeztem meg. A húgom biztosított róla, hogy ébren lesznek, mert Q. amúgy is korán kel, és ő sem szokott délig aludni. Persze pont előző nap hajnali egyik iszogattak épp odalátogató közös ismerősökkel, úgyhogy nem voltak ébren, de sebaj. Elvegetáltuk a napot, a húgom iszonyú finom kínai töltött batyut csinált ebédre, a háttérben meg a Hétköznapi vámpírok ment (ami nekem kicsit fárasztó volt, de már továbbajánlottam Fiúnak, ő szerintem imádná). Amikor már lehetett kint létezni, kiültünk Mindozni meg fröccsözni a kertbe. Megbeszéltük, hogy nem maradunk fent sokáig, hogy kialudjuk magunkat, aztán snitt, elfogyott a bubis víz, és éjfélkor a húgom lelkesen pattant fel, hogy "na, akkor hozok még bort". Végül kettő után kerültem ágyba, és 5.58-kor kipattant a szemem, hogy világos van, keljünk fel!, úgyhogy ennyit arról, hogy kialszom magam.
De gondoltam, majd csütörtök este korán lefekszem. Már elindultam hazafelé (egy másik útvonalon, ahol kevesebb a séta, két busz-vonat kombóra kellett szállni, a vonathoz meg kijött értem Fiú), amikor írt V, hogy menjünk át este "dolgokat sütögetni a tűz felett". Én eredetileg nem is nagyon akartam menni, de Fiú annyira bepörgött tőle, hogy milyen lehet másnál partizni (az esetek 90%-ában nálunk vannak az összejövetelek), hogy végül lementem én is kürtőskalácsot meg mindenféle egyebet sütögetni. Jó, bevallom, én csak kürtőskalácsot sütöttem. :D Jót beszélgettünk, és nem is voltunk sokan, úgyhogy nem is léptem le hamar. Szerencsére nem tartott sokáig a buli, úgyhogy már éjfél előtt ágyban voltam.
Másnap elég rosszul ébredtem, biztos nem segített, hogy arra keltem, hogy Lakótárs telefonál a szomszéd szobában (7.45 körül), de amúgy is kicsit hisztis voltam. Utána lementem a műhelybe, ahol kb. két órán keresztül videóztunk. Az esti locsolás után pedig indultunk is Somogyba, ahol Masszőr és IronLady tartott telekavató-szülinapi bulit. Gondoltam, hogy aznap se fogok hamar ágyba kerülni, de arra azért nem számítottam, hogy már világosodni fog, amikor lefekszem aludni. Ugyanis 4 körül sikerült ezt abszolválni. Először 5.18-kor pattant ki a szemem, hogy most már reggel van, akkor sikerült még visszaaludnom egy kicsit, de 40 perccel később felkeltem. Reggeliztem, olvastam, aztán sikerült még vagy fél órát aludnom. Úgyhogy nem voltam a topon, de tulajdonképpen nem is volt nagy baj, igazi nyaralós nap volt: ültünk a medencében, beszélgettünk, cidereztünk, grilleztünk, társasoztunk, néztük a nyulakat. Este toltunk egy Munchkint is. Már épp mentünk volna aludni, amikor megjött a vihar - azt még kivártuk, mert két emberen kívül mindenki a szabadban aludt. Megintcsak 2 után kerültem vízszintesbe. És aztán reggel felhős, kicsit hűvös idő volt, úgyhogy egészen hétig sikerült aludnom! El is mentem futni a felhők örömére, nem sokat, mert azért az alváshiány, meg az előző esti gigantikus gintonic hatására nem voltam a legjobb formámban, de egy 3 km azért lecsúszott 7 perces átlaggal, szóval napkezdésnek jó volt. Utána viszont kb. 3 órán keresztül horgoltam és vártam, hogy a többiek is felkeljenek. Aztán nagyon jót beszélgettünk IronLady-vel, mielőtt hazajöttem (ez is 3 buszos sztori lett volna, de a harmadik busznál nem sikerült eltalálnom a megállót, úgyhogy Fiúnak egy várossal odébb kellett értem jönnie).
Összességében jó kis hétvége volt, bár a társaság többi részétől néha felállt a szőr a hátamon. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ez a kis itteni buborékom mennyire tökéletes... volt egy-két pillanat, amikor nem értettem, hogy mit keresek ott, de azért mindent összevetve jól éreztem magam, és egyébként szívesen találkoznék velük máskor is. De azért jó volt hazajönni és már tíz előtt beájulni az ágyba, és ma reggel csak 8-kor kelni.
A mai napot a rendrakásra akarom szánni, kicsit elburjánzott a ház (még hozzám képest is), már felporszívóztam, pakolásztam, most járt le egy mosás, a konyhára is ráfér egy takarítás. Megjött egy adag lenvászon, amit a printeléshez rendeltem, ezen a héten szőni is akarok a műhelyben; a kertben is van teendő, a leszáradt hagymákat felszedni, meg a krumplit is, amit halottnak nyilvánítottam. Lassan van annyi pici padlizsán is, amit már van értelme szedni és végre, végre elkezdenek érni a paradicsomok is!
Még annyi mondanivalóm lenne, de már így is egy kilométer hosszú ez a bejegyzés, úgyhogy inkább megyek teregetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése