kudarc kudarc hátán

Az egyesületnél most nagyon elrontottam valamit... vagyis nem teljesen én, mert az elnökünk is, aki sosem küldi el időben a dolgokat, és az EU-s pályázati rendszer is, ami valahogy nem mentette el a feltöltött doksikat, és csak tegnap este vettem észre - de mégiscsak az én felelősségem volt, és ha időben elkezdek rendesen foglalkozni ezzel, akkor valószínűleg nem futottunk volna ki az időből. 

Így viszont valószínűleg bukunk egy hatalmas és nagyon izgi projektet, nem csak mi (az nem zavarna annyira), hanem az egész konzorcium. Úgyhogy emiatt most elég pocsékul érzem magam.

Emellett akkora szárazság van, hogy muszáj volt elkezdenem locsolni (pedig én elvből nem locsolok rendszeresen, kiképzőtábor szokott lenni nálam a növényeknek, de hát egy völgyben mégiscsak más a kiképzőtábor is, mint egy domb teteji gyümölcsösben, ahol most van a kertem nagy része). De még így is elég nyögvenyelősen alakul minden, a múlt héten is rengeteg barnuló paradicsomot dobtam el, a cukkini még mindig nem terem, a paprikák is sorra pusztulnak, és a padlizsánok is ugyanolyan picurkák, mint egy héttel ezelőtt. Az elszáradt krumplik alól felszedtem azt a pár gumót, ami termett, de nem volt túl sok, és a maradék se lesz óriási mennyiség.

A rezsicsökkentés csökkentés minket erősen érint, a gázszámla az egekbe fog szökni, és semmit nem tudunk tenni ellene, mert nem tudjuk fával fűteni az egész házat. Ki tudjuk fizetni, de nyilván nem fog jól esni. Ráadásul Fiú is katázott eddig, és szeptembertől mindenképp váltania kell majd, mondjuk amúgy is váltania kellett volna valószínűleg, de attól még tök rossz most ez a bizonytalanság, hogy pontosan mi lesz és mit kéne intézni hozzá. Ősszel valamikor valószínűleg én is visszamegyek dolgozni ha szóba állnak még velem ezután az adminisztrációs baklövés után, mondjuk az nem is olyan nagy baj, legalább lesz megint valami kerete a napjaimnak.

Egyszer csak összejön, hogy ne legyek gép előtt ülős munkákra utalva. 

Dolgozom a vállalkozásom tervén, de kb. a hátam közepére kívánom most ezt, akar a halál ilyen bizonytalan helyzetben vállalkozást indítani. (De közben meg nyilván akarok, mert f.szom kivan a képernyőbámulós munkákkal, és nagyon hiszek benne, hogy ez életképes és értékes dolog tudna lenni, csak kib.szott nehéz elindulni.) 

Az e-mailjeim közt csak gyűlnek és gyűlnek az "elintézendő" címkék, de nem bírok elintézni semmit, rá se bírok nézni a laptopomra, görcsbe rándul a gyomrom, ha telefonálnom kell. Nem tudom mi van velem, ez a viszolygás most nem annyira indokolt, de van, és nem tudok vele mit kezdeni.

Szőni se tudtam menni, elfogyott a natúr színű fonal, és későn jöttem rá, hogy amíg várok, szőhettem volna egy másik anyagot. A hétvégén akartam egy adag print kísérletet is csinálni, és későn jöttem rá, hogy a pácolást teljesen elrontottam, mert együtt forraltam a gubacsokat a pamuttal, ahelyett, hogy a tűzről levéve tettem volna bele csak az anyagot. Kísérletnek így is jó volt persze, csak egy másik kísérlet lett, mint amit eredetileg akartam. 

Úgy érzem, hogy folyamatosan mindent elrontok, szétszórt vagyok, és megint csak kapálózom minden irányba, ahelyett, hogy rákoncentrálnék egyvalamire. Ebben sosem voltam jó. 

Lehet, hogy egyszerűen csak vissza kéne mennem most dolgozni, élni a társadalom által előre beprogramozott életet, és akkor legalább azon nem szoronganék, hogy kilógok a sorból.